Keserű hexameterek (jav.)
Hajnalodik, s te elalszol a virradat enyhületében.
Mit sem tudsz most összeaszott tüdejű fügefánkról.
Ágai közt vihorászik a szél, sívó homokot hord
széjjel a kertben. Nem siratod koravén pipitéred,
s hogy haldoklik lassan az ablak előtti folyó.
Réges-régi hajó csontváza kifehérlik a vízből.
Hol van az ember ilyenkor? Vad játékait űzi.
Édes az álmod, s óvatosan törlöm le az arcod-
ról a veríték-gyöngyöket ebben a gyilkos időben.
Melléd fekszem majd, s elcsöndesülök veled én is.
Lesz-e vajon, ki felismeri egykori emberi voltunk?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-18 21:41:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-18 21:41:31