NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2020-07-13 01:52 Összes olvasás: 19268| 386. | [tulajdonos]: összeférhetetlenek | 2020-07-03 17:40 |
szinte mániákusan megint a
csillagok a hold az éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
most például instant álmot kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés
lehet vért iszik
fut át az agyán
még az is lehet hogy ő öli meg
idő előtt azokat a szép pillanatokat
amit eddig féltve őrzött képzeletében
parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
s az üres csészét földhöz csapja
többé már úgysem kell
| |
| 385. | [tulajdonos]: a partner | 2020-06-20 16:50 | lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton
felhőket rendezel elé
lábnyomában virágok helyett
majd esőcseppek fakadnak
ám akik eddig hittek benned
lehet megtagadnak
ismét rászólsz
hogy te megmondtad
"hiába az ima
nem érdekli az univerzumot
hogy létezel
vagy hogy lennél-e még tovább"
de csak annyit érsz el vele hogy
azóta senki előtt nem titkolja
kőből van a szíve
s homok pereg ereiben
a feltámadásra pedig úgy tekint
mint bűvészmutatványra
amit képtelen leleplezni
de amíg fel nem adja
játszhatsz neki tovább
| |
| 384. | [tulajdonos]: szeretni bele és ki | 2020-06-08 10:54 |
az ember azt hiszi soha
és egyszercsak mégis
bár kezdetben egy nagy csoda
mégsem tart ki végig
ami rövid lehet öröm
ha kisiklik ne bánjad
hogyha hosszán sosem töröd
fejedet azt válaszd
| |
| 383. | [tulajdonos]: variációk 1 témára | 2020-06-06 10:17 | Álmodó levelek
Bíborerek futottak szét a mennyen,
a Nap sebzetten alábukott,
mohazöldön ágyazott meg az este,
vörös a sárgával összesimult.
Csillagszekér gördült az égen,
a bakon félhold játszott urat,
avartemetőben egymáshoz bújva
két falevél rótt álomutat.
De csitt, csak halkan lépkedj!
Hagyd meg hitükben mind:
felébrednek még tavasszal,
mert nélkülük nem zöldell föld,
és kékbe az ég sem öltözik.
2011.
Reménylevelek
Mohazöldön ágyazott meg az est,
az égen vörösbe simult a sárga,
a Nap sebzetten alábukott,
bíborerekben vérzett el magánya.
Csillagszekéren érkezett a Hold,
avarban nesztelen álmodott az élet,
sok falevél hitte, mindig van kiút:
tavasszal ismét zölden ébred.
2011. | |
| 382. | [tulajdonos]: Save | 2020-06-01 10:09 |
El kellene már menteni e századot!
A múltkorit elmulasztottam.
Véletlen belejavítottam, s a jó dolgok
lomtárba kerültek.
Maradtak háborúk,
viharok, üldöztetések,
molekularácsos vakablakok
mögül szökő kontrollálhatatlan
nukleáris fények.
Szocialista gyermekálmokat
pirítósra kent fokhagymaszagú
amorf állagok, egymást pusztító
emberek, kihaló állatok.
*
A villák rákenődtek
az előregyártott elemekre,
betonszagú kevesektől
nem malaszttal beteljesedve.
A templomok újra divatba jöttek.
Egyesek szívükben, mások
az eltiprottak lelkén üdvözültek,
és akadtak, akik kárhozatot
mint távlatot aszaltak B verzióként,
és hátunkon osztották a gyalázatot.
*
Már hiába melengetem,
évekkel ezelőtt elfagyott
mindkét kezem. Pedig
jól befűtöttek nekünk.
Heterogén gyűlölettel
azonosítják nemzetünk.
De egyszer a hit is lángot fog, s akkor
szemekről olvaszthattok hályogot,
hogy tisztán lássam, és lássanak,
mi volt és mi az, mit érdemes.
őrizzük, amíg még lehet!
*
“Mindennapi kenyerünket,
add meg nekünk”,
mert hiába nem menetelünk,
e világ az a hely, ahol nyomot hagytunk,
milliók örökét szent tenyérbe raktuk.
Hát menteni kellene már e századot,
– mutass néha alázatot -.
De hol kezdjem és hogyan?
Valahol Európában,
vagy tán hazánkban?
És, ha megfogan?
Save As
A kor, amibe(n) nem roppansz. | |
| 381. | [tulajdonos]: Haláli álom | 2020-05-31 18:46 |
Ma száraz ágon ágon száradt
harmat helyén álmot láttam
Dongó voltam boltban dongtam
virágporért szólót roptam
Mézet nyaltam mackó szájról
vonalkódot flakon hátról
Elrontottam gyomrom s keddre
felköltözhettem a mennybe
*
| |
| 380. | [tulajdonos]: a rög - Holdkatlan | 2020-05-27 10:10 | Itt is olvasható:
http://holdkatlan.hu/index.php/gorcso/9722-bara-anna-a-r-g | |
| 379. | [tulajdonos]: A semmi végen | 2020-05-25 11:44 | Addig jó, amíg van kinek eszébe jussunk. A szüleim, s főleg apai nagyszüleim szinte mindig velem vannak. Anyai nagyszüleimről sajnos nem sok emlék maradt. Anyai nagyanyámat nem is ismerhettem, mert fiatalon halt meg, míg anyai nagyapámról maradt emlékeim helyét - úgy 4-5 éves koromból- a betegség, és a halál halvány, de annál fájdalmasabb képe tölttötte be.
Apai nagyszüleimmel töltött sok-sok idő rengeteg élménnyel tett gazdagabbá, amiket gyerekeimmel - igaz módjával -, de megoszthattam. Nekik, ha szóba jöttek szívesen meséltem róluk.
De ők rég "kirepültek" a szülői házból, s így már csak magamban magamnak tudom feleleveníteni azokat a szép időket, amiket Konyáron tölthettem.
A párommal csak ritkán nosztalgiázunk. Nem vevő rá. Szerintem ő magában idézi fel a múltat, s meg is őrzi magának. Sajnos, mert nekem nagyon hiányzik, hogy valakivel megosszam mindazokat - és bizony a romló memóriám miatt egyre fogyó - emlékeimet, amik még manapság is szebbé teszik a napjaimat.
Sokszor elgondolkodom, vajon rám, ránk fognak-e emlékezni? Fognak-e emlegetni, ha már nem leszünk köztük?
Mert ha nem, akkor fogok, fogunk valóban, végérvényesen meghalni. Eltűnni a semmi végen. | |
| 377. | [tulajdonos]: Variációk egy témára | 2020-05-24 05:40 | Csak azt
a régi órát menteném
a percláncokból font időt
és sorra visszapergetném
mindet ami már kidőlt
a tegnapokat - de régen volt -
a sok keserédeset
hogy ne legyen még régen holt
kellene úgy megmentsem
*
csak
azt a régi órát menteném
a percláncokból font időt
s mindent ami már kidőlt
a sorból visszapergetném
a napot ahogy lustán kel
a város flaszter csíkjain
a reményt s nem más kínjait
osztanám ha pusztán csel
a tegnapokat - de régen volt -
a sok keserédeset
kellene úgy megmentsem
hogy ne legyen mind régen holt | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
