DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37223 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Oláh Imre 6 órája
Király Ferenc 6 órája
Franczen Bea 6 órája
Gyors & Gyilkos 7 órája
Szilasi Katalin 11 órája
M. Szabó Mihály 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Iványi Mónika 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Zsigmond Eszter 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Bakkné Szentesi Csilla 4 napja
Petz György 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Vajdics Anikó 6 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
FRISS NAPLÓK

 történések 6 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Pontozólap (Szokolay Zoltán) 9 órája
az utolsó alma 10 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
EXTITXU-UXTITXE 10 órája
Zúzmara 10 órája
Sin 10 órája
az univerzum szélén 12 órája
nélküled 15 órája
Hetedíziglen 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
szelídek szavai 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2020-07-06 00:29 Összes olvasás: 27238

Korábbi hozzászólások:  
275. [tulajdonos]: ...2020-06-10 23:19
Szia, mi volt az a galambfiókás sztori, én már nem emlékszem.
Egyébként én az a fajta naiv olvasó vagyok, aki szereti, ha a főhős szimpatikus, vagy ha nem is a főhős, de van szerethető karakter a műben. Én ebben nem találtam olyat.
Szerintem egy nép tragédiája nagyon is univerzális dolog. Erről most annyi minden jut eszembe, hogy még szóban is belezavarodnék. De:
1. Az örmény népirtás nemcsak azért szörnyű, amiért egy népirtás szörnyű, hanem azért is, mert simán lehet most is tagadni, el nem ismerni. (Úgy tudom, hivatalosan Magyarország sem ismeri el). Az elhallgatásban, a tagadásban tovább mélyülnek a sebek, vagy mondhatjuk, elfertőződnek, és megbetegítik az egész testet.
Az örmények semmiféle "rehabilitációt" nem kaptak. Pedig még csak az is gyógyít, ha kimondják az igazságot.
(Gondoljunk a Vörös Hadsereg (nem csak) magyarországi rémtetteire. A traumát elszenvedett nők, gyerekek egész életükben a tagadásban, vagyis inkább a hallgatásban éltek. És évtizedekig hallgathatták a "felszabadítás" legendáját.)
Meg a sok egyéni, elhallgatott titok, fájdalom, amiről csak az illető tud. A tettes mindig előbb felejt).
2. Gondoljunk csak a mi tragédiánkra, Trianonra, bár ahogy észlelem, ez sem mindenkinek tragédia. És most nem a szomszéd államokra gondolok, hanem belülre. És most még nem is feltétlenül különböző oldalakra gondolok. Furcsa leírni, furcsa Trianonról beszélni. Mert a polkorrekt ember ezt nem teszi, legfeljebb nagyon finoman, úgy utalgatva, messziről, gondosan megválogatva a szavakat.
Nem tartottam negyedikén gyásznapot, olvasgattam, zenét hallgattam, filmeztem, ilyesmi, de valami olyan jutott eszembe, ami még eddig soha. Tudod, az én családom a Jászságból, Hevesből, meg Nógrádból származik, nincs olyan rokonom, ősöm, akit közvetlenül érintett volna Trianon. Vagyis mégis. Ez leírva olyan patetikus, meg ócska, de azon a napon valahogy megéreztem azt a fájdalmat, vagyis dehogy! inkább rácsodálkoztam arra a fájdalomra vagy traumára, amit az akkor élő őseim megélhettek, úgy, hogy az életükben minden maradt a régiben, és semmi sem maradt a régiben.
Azok a dédszüleim, akiket legalább fényképről ismerek, húsz évesek voltak akkor. El tudom képzelni, mit éltek át, amikor az ország nagy részét elcsatolták.( Mi lenne, ha ma mondanák: viszlát Debrecen és onnan keletre, vagy viszlát Bács-Kiskun!) Vagyis nem, nem tudom elképzelni.
Pont ma olvastam valami cikket a transzgenerációs traumákról, amik, ha nincsenek feldolgozva, öröklődnek nemzedékről nemzedékre, mint az anyajegy.
Hogy most ezt miért írtam le? Ha tudnám... Mindenesetre azt gondolom, ami az emberrel kapcsolatos, az mind univerzális. Az örmény tragédia nem egy országot érint, hanem egy népet, sok embert, egy embert, minden embert. (Örmény felmenőm sincs, bár ezt nem tudhatom, mégis úgy érzem, engem is érint ez a "dolog".)

Orhan Pamuktól van egy könyvem, kb. 3 éve törölgetem róla a port. Pedig én vettem, és nem véletlenül. Lehet kezdem azzal, amit ajánlottál. Mindenesetre biztató, ha már valaki egyszer elolvasta. És ha tetszik, nem kell egy újabbat vennem, csak le a polcról.

Olvasói hozzászólások nélkül
274. nélküled: isztambuli[tulajdonos]: Az isztambuli fattyú2020-06-10 13:52
Hali!
Nem tom, mennyire tolakodás, ha idemásolom, amit anno írtam róla, mert én meg még 2014 végén olvastam, s nagyon hézagosan emlékszem egyébként. Talán így értelmesebb válasz lesz:

"Amit nem szerettem benne: hogy maradt benne anakronizmus (Musztafa a 90-es évek elején visszahúzódó férfiként nem ölhette internetezésbe az idejét, mert a világ még nem tartott ott), egy előszörre ütős bekezdést, ami másodszorra is benne maradt máshol, karaktereket, amik csak meg lettek lengetve.
Amit viszont igen: 1. Elgondolkodtató dolgokat vetett fel, amik messze univerzálisabbak, mint a török-örmény viszony, pl a másik nép megbocsáthatatlan vétkei nyomán a gyűlölet, mint közösséget összetartó sötét malter hogy válik a benne nevelkedő identitásának részéve, amit ha elenged -megbocsát- akkor elárulja nemcsak a népét, de az őt felnevelő családot is, paradox módon a szeretetet.
2. Hogy amikor az épp csak meglengetett karaktereken gondolkodtam, akkor eszembe jutott, h olyanok voltak inkább, mint az összetevői vmilyen ételnek, amitől leesett, h mit ad ki a fejezetek címe, ami kiütött.
3. Az eltévedt galambfiókáról szóló mese hátborzongató és gyönyörű úgy, ahogy van. (És talán magyarázza is, h miért olyan szinten vannak elkötve a szálak a végén.)"

Egyébként meg pont aznap reggel kölcsönöztem ki az iskolai könyvtárból az Özvegy és leányát, mikor este ezt a bejegyzést írtad.

Ja, meg még a török irodalom+szexualitás témához annyit szólnék, h van azért rá másik példa is, pl szerintem nagyon érdemes elolvasni Orhan Pamuk: Nevem piros című regényét. No, nemcsak az erotikus részek miatt, hanem mert még foglalkozik is ezzel a témával, h mit szabad és mit nem ábrázolni, és (sztem) nagyon jó könyv.
(Lőj le, ha sok vagyok.)

273. [tulajdonos]: korr.2020-06-08 21:18
Bocsánat, félreérthető: nem a török gondolatokkal értek egyet, hanem ahogy a török gondolkodásról írnak. Egyértelmű, hogy Törökországban a 19. sz. végén, 20.sz. elején népírtás történt az örmény lakossággal szemben!

272. [tulajdonos]: Az isztambuli fattyú2020-06-08 21:14
Kedves Nélküled!

Voltál már úgy, hogy nem tudtad feketén-fehéren megmondani, hogy most tetszett-e egy könyv vagy sem? Én így vagyok Az isztambuli fattyúval. Ami mindenképpen mellette van, hogy elég gyorsan olvastam ki, szóval "etette magát", és hogy már vettem is egy másik könyvet Elif Safaktól, sajnos, elég kevés könyv elérhető tőle.
Ami meglepett egy kicsit, az a néhol szappanoperás történetszövés (pedig nyilvánvalóan nem ponyváról van szó), és eléggé sokkolt a Mustafa-ügy.
Nem tudom, hogy tetszett-e az a gondolat, ahogy a két felet -törökök és örmények- jellemezte valaki (nem most olvastam ki, úgy két hónapja, már nem emlékszem mindenre pontosan), azaz, hogy az örmények belekapaszkodnak ebbe a tragédiába, és a "nem felejtünk" a szlogenjük. Egész identitásuk alapja a Tragédia, a törökök pedig próbálnak nem emlékezni, vagy úgy tenni, mintha ez a szörnyűség csak egy szokásos háborús adok-kapok része lenne. (Mondjuk a török résszel egyetértek.)
Nagyon furcsa volt a szexualitás megjelenítése, már az, hogy egy török nő könyvében erről nem is olyan kevés szó van. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a török sorikban még a rakit is kitakarják, meg a homlokon csordogáló vért is; és max. csókolóznak a szereplők, de még azt is olyan kis takarósan.

A kedvenc részem volt, amikor egy helyen visszafutottak az időben, a huszadik század elejére, a genocídium idejére. Jó lett volna egy ilyen szál végig.

(Azért ide, hogy ne nálad alkalmatlankodjam, de remélem, úgyis idetalálsz. Nem most, de el fogom olvasni a Zord időket is, már beszereztem. Fogok írni arról is, hogy tetszett. Köszi az ajánlásokat, és szép estét, vagy jó reggelt, esetleg szép napot!)

271. [tulajdonos]: kieg.2020-06-02 11:35
Apránként nézem a Gyönyörök kertjét, egy-egy részlet megihlet. Ebből születik a szöveg,persze saját kiegészítőkkel, se gránátalmamagok, se tutaj, se cédrus, se vonulás éjszaka. Mindegy, azért fontos kiegészítőnek érzem, hogy pici köze van a festményhez. De az is lehet, hogy sok köze van.

270. [tulajdonos]: a gyönyörök kertje I.2020-06-01 22:03
Ma éjjel átúszunk a folyón
és követnek a madarak mind
színes szárnyaikat testükhöz szorítva,
végleg elfeledve, mire valók.
Halk és lassú vonulás ez: ki úszik,
ki tutajként lebeg, ki egy csónakban ülve
szemléli belenyugodva a túlsó partot.
Széjjelszórt gránátalmamagok a vízen:
a hold fényében fel-lebukó fejek a habokban.
Az éjszaka könyörtelen, de kitartás:
mind megérkezünk.
Milyen békés ez a vonulás,
a parton álló cédrust elengedik a gyökerek,
s a túloldalon az a villanás, ki tudja, csak
az éjszaka vége,
vagy valóban a hajnalhasadás.

Olvasói hozzászólások nélkül
269. a naplós: farkasok2020-03-21 21:15
Most annyira nem érdekelnek a verseim, de majd valamikor átírom. Ezt évek óta mondogatom, de egyszer tényleg megteszem. Mondjuk a 'vega koszt' az elején valami olyasmi, amit akkor is szégyellnék, ha nem én írom. Akkoriban volt egy olyan tervem, hogy fogom a 'Peruggiai legendákat', és a nekem tetsző legendákból írok egy-egy verset. Az első a gubbiói farkas volt, utána meg beletörött az egészbe a bicskám. Egyébként a gubbiói farkast én is szeretem, csak azt nem tudom, hogy a verset-e vagy a legenda miatt a verset. Meg egyébként a farkasokat is szeretem. Meg Szt. Ferencet is, de gondolom, ez nem újdonság.

Olvasói hozzászólások nélkül
268. nélküled: Farkas[tulajdonos]: esti kérdés2020-03-21 20:36
Egyébként már korábban meg akartam veled osztani, h mikor a fiammal a középkort vettük, akkor a Szent Ferenc legendák kapcsán megmutattam neki a te gubbiói farkasos verses. És bár folyton azt mondja nekem, h értsem már meg, ő nem olyan vers 'fan', mint én, erre elismerőleg dörmögött. ( Én szeretem azt a versed, bár úgy emlékszem te nem voltál utólag megelégedve vele.)

267. [tulajdonos]: esti kérdés2020-03-04 22:52
Csak egy költői kérdés: aki a Nagyítóban Bátai Tibor versét moderálta, miért nem moderálta anno ezt a bejegyzést:

"Nekem sosem tetszettek az ilyen versek, keresetteknek érzem őket,
gyagyának, meg a legrosszabb soha nem nevettem még svéd gyermekversen. Ha meglátok egy ilyet, már rosszul vagyok "svédségünktől".

Úgy érzem mindig, hogy hülyegyerek szól, vagy ami még rosszabb
felnőtt utánozza a gyereket..

It van valaki : ÉN akinek ez nem vers, mert a vers lélek...Sorry pici kukáskám."

Úgy tűnik, ezzel a stílussal a dokk.hu szerkesztősége egyetért.

266. [tulajdonos]: beeeeeeeeee2020-03-03 21:02
Szegény kis Hamupipőke, aki kiválogatja majd az antológiás naplóból a lényeget, a hamuból a lencsét.
+++++++++
Minden nap elolvasok legalább egy elbeszélést Csehovtól. A legjobb elbeszélőnek tartom. Kicsit mégis erőltetem magam, rossz szembesülni a rosszal, a fájdalommal. Mostanában tragikus filmeket sem szeretek nézni. Nem szeretek megérintődni, fizikálisan fáj a sírás. Mi ez, ha nem a giccs születése? Szerencsére, nincs íráskényszerem.
+++++++++++
Azt gondoltam, az évek múltával a z égető kérdések majd elcsitulnak, de nem.
Azt gondoltam, az élet majd kárpótol, amit az egyik kezével elvett, azt majd a másikkal.., de nem.
Tetszik a gondolat, hogy építsünk abból életet, amink van. Vegyünk nagy levegőt, és nézzünk reálisan szembe a lehetőségeinkkel. Aztán mindent elront az, hogy ezt inkább holnap kezdeném.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-05 19:28   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-05 19:28   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-05 19:01   Napló: történések
2020-07-05 18:55   Napló: történések
2020-07-05 18:55   Új fórumbejegyzés: Király Ferenc
2020-07-05 18:46   új fórumbejegyzés: Franczen Bea
2020-07-05 18:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres Sándor ahogy az
2020-07-05 18:18   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-07-05 16:51   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-07-05 16:35   Napló: Pontozólap (Szokolay Zoltán)