NAPLÓK: Hogy vagy? Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 18:20 Összes olvasás: 9695| 40. | [tulajdonos]: ... | 2021-05-03 16:50 | Leteszem a...
Leteszem a csendet.
Betakarózom vele.
Frissülök tavában.
A zaj óriás,
eltiporja, mi fontos.
A csend:
kitömött bársony.
Életlen földrengés.
Szemekben álom.
Versnek születés.
Múzsának csók.
Értékek sója, s
az út egyenese.
Ugyanakkor
minden közönynek,
hazugságnak, haragnak,
fájdalomnak, időtlenül
ő a halál. | |
| 39. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-26 20:37 | Hogy vagy?
Mély levegőt veszek, s elképzelem. Kicsit hagyom a csendet. Hallgatok. Ahogy mostanában gyakran. Erős vihar is gyötörhet, de mindig marad egy perc, amikor jól lehetsz. Tudom. Amikor másokat felüdítesz, s ettől felüdülsz. S útnak indul egy golyó a fák közé. Csak az irány a miénk. S a miatyánkból a bocsánat. Ahogy szabadít: “a miénket”, s a másokét is. Azért védekeztem. Megbocsátok, de nem jeleni, hogy vele akarok maradni tovább.
Egy ilyen útnak lesz vége. Az engem körülvevő többezer köbméter levegőben csak néha, egy-két lőszer halad. A fák közé. Értelmetlenkedem csak. Bocsánat. | |
| 38. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-07 15:02 | lennék
lennék eső
ködtáncolt levél
sohasem félő
küszöbön sár
lakaton rozsda
magoknak új ágy
asztalvásznon
odafirkantott kéz
kő alatt erdő
| |
| 37. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-11 06:58 | bőségkosár
ahogy
haladok a vénülő
időn úgy képzeltem
nyugalmasabb lesz s kevesebb
szeretnék lenni elfogyó csomaggal
de belőlem még többet akarnak
szövődő hálóm tágul tépik újraépítem aztán jön mikor
hiábavaló a létezés elmúlás kincs ahogy lányom sír hogy
több földre esett tincs s minden elveszett aztán új nap
lesz nem szebb nem erősebb egy morzsával több csak
mint a tegnap vándorbotnyiak az élet rendjén kifakadó
sebek s fiam elmerengve engedi ki hálójából a vergődő
békát hogy kicserélje érte az elalvó Holdat
| |
| 36. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-24 11:46 | | Igaz lehet, hogy a legegészségmegőrzőbb dolog a kertészkedés. Gondolatban is ezt teszem, ide-oda "keresztrejtvényezem" a fejemben, mit hogyan szeretnék még az eddig ültetett kb. 500 fajta után elültetni. Szeretnék még gránátalmát, datolyaszilvát, gilisztaűző varádicsot, szappanvirágot, réti vegyes virágzókat... Tegnap szaporítottam dugványozással rózsákat s vörös cserszömörcét, s csak egyszerűen csodáltam az indiánbanánt, mely 20 hónap földben lét után "csodák-csodája" előtört. Ha megmarad, hat-hét év múlva ehetem róla az egyik legdrágább s legfinomabbnak tartott gyümölcsöt... | |
| 35. | [tulajdonos]: A kert | 2019-06-19 16:12 | | Most csak mindent magamban fotóztam le, mintha semmi sem lenne az enyém. Jó érzés azt látni úgysem vihető semmi el. Minden csak ideig s időkig van, hogy aztán végül majd idő sem legyen... ha már a kert úgyis örök. Ahogy öregszik az ember, egyre inkább elenged... utat, vágyakat, tettet. Kincs a myugodt levegővétel. A belül leírt történelem. | |
| 34. | [tulajdonos]: ... | 2019-05-10 21:59 | | én ma megint csak magamban lobogtam. Társsal társtalanul. Lehettem önmagamban s kevesek előtt önmagam. Terveztem a láthatatlant. Amihez tanács sem kérhető. Vannak itt középen és szélen is bokrok és fák, mert olyan nincs, hogy ne lehetne még valamit hozzátenni az elveszett erdőhöz, a ledarált világhoz... Mindenki máshol tehet valamit hozzá. Nincs kettő kertész sem, aki ugyanúgy metszene le egy fát, valahol minden eltér, ha helyet adnak a dolgok egymásnak is. Ha szívből jön, s vele gyarapodik a természet, ez szép és elég. Öröm. Sokat, gondolatban Apám Erdejében járok, írok, fordítok s a fali könyvtárban hosszan, kora órákig olvasok... Ettől lobogtam. | |
| 33. | [tulajdonos]: ... | 2019-05-08 21:50 | címtelen
magamból írok
nem magamnak
gyerekeimre gondolok
ahogy elhaladnak
s mai sóhajom
amint a fák
borzolós szélben
eltelő délutánt
hagyom
mint más napon
ez volt a
negyvennegyedik
gesztenyevirágzásom | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 32. | ...: ... | 2019-04-28 17:35 | ...ily kincset elfogadni
egyetlen feltétellel:
ha írsz.
sokat, örömmel, mindig.
de ne miattam.
önmagad miatt. | |
| 31. | [tulajdonos]: ... | 2019-04-25 23:20 | Neked
már csak miattad írok
sokszor oly nehéz
értelmetlen az élet
ácsorgok alatta
miként eltakar
s mondanom kell ma is
merre futottak el az őzek
hírtelen búcsúznak
ahogy nyári kertből ősz lett
a szél csak ki-be jár
függesztett odúimba
a tegnappal vénülök
közben minden soromat
trilláimat is neked hagyom
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
