NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2025-11-25 19:01 Összes olvasás: 3165| 43. | [tulajdonos]: harmincnegyedik bejegyzés | 2025-11-25 18:33 | 34.-
A templomban jó. A templom beépül. A templom felépít. Mindegy milyen hit vendégháza. Kósza szentek biztos akadnak ott, akik láthatatlan ujjaikkal barackot nyomnak a kutacsodra. Egyszer, elkevertem a szemétledobó kulcsát. Egy Szent Péter szobor előtt álldogáltam, amikor kitapogattam a kabátbélésben bújkáló kulcsot. Megkönnyebbültem. Van humorérzéke a transzcendens minden formájának. Azt álmodtam, hogy a Dokk szerkesztői és szerző fergeteges podcast sorozatba kezdtek. Nem lehetett bírni velük. Aztán meg apám két párhuzamos kádat rakatott a fürdőszobába egymás mellé. A leggonosszabb kolléganőm lesmárolt és kacagott. Azt hiszem érdemes lesz résen lenni! Ma kinézett magának engem egy plüss rinocérosz, még az is lehet, hogy megvásárol.
-.34 | |
| 42. | [tulajdonos]: közbevetés kettő | 2025-11-25 17:38 | II.-
Körbenőtt csönd vagyok. Felületi
feszültség szivárvány lúdbőrzése.
Napszél fúj aranytűk kazlába, hol
pittypangra hajazva elpattanok.
-.II | |
| 41. | [tulajdonos]: harmincharmadik bejegyzés | 2025-11-20 20:31 | 33.-
Megfeszített erővel próbáltam az emberiség alap irodalmát, a szent irodalmakat, az eposzokat, a nagy mesegyűjteményeket mint a Pancsatantra vagy az Ezeregy múlandónak látni. Erőlködtem, erölködöm de nem ment, nem megy. Hamvas Száz Könyve is a fejemre zuhant. Aztán a Bűn és bűnhődés lerepült a polcról és gyomron vágott. Utána a Per perlekedett velem, hogy a görög drámák vagy Moliére molesztációjáról ne is szóljak. Végül lerogytam szobám közepén és világosság gyúlt bennem: minden műnemben lehet Örök alkotásra vetemedni. Aztán, mint tűz mélyén újabb tűz, megszólalt az Éj. Monologizált arról, hogy "halandó kézzel..." stb. A csend, mindennél örökebb. Szólj, és szavaddal múlsz! Múlj hát versekké, mesékké, komédiákká, ez a legjobb amit tehetsz.
-.33 | |
| 40. | [tulajdonos]: harminckettedik bejegyzés | 2025-11-20 14:40 | 32.-
Lélekmaradékok kavargása-zavargása állandósul mikor az alvilág fejedelme az egyik lábával a vízen, a másik lábával a földön álló ember terpeszébe lép. Nem régtől mintegy húsz évig. A kifejtés organikusan így fest időminőséget: Plútó a Vízontőben húsz esztendő keresztül. A legkevesebb ember ebben a jegyben születik. Ez egy levegős jegy. Az alvilág ura és a holtak fejedelme lép az adott jegybe. Ez a következőt szimbolizálja. Ahogy a levegő a szét, széjjel, szerte-szóródás archetipkus eleme, amely az anyagi elrendeződésnek a legtágabb és ezért ritkultnak tűnő formája, úgy a levegős jegyek közül is (amik az őselem egyéb aspektusait domborítják ki jobban), de az összes jegy között különösen a Vízöntő jelképezi a születési, az egyedszám tekintetében vett ritkaságot és távolságot. Ezt a minőséget a hagyomány kiterjeszti az emberi karaktertipológiai értelemben vett egyediségére, elkülönültségre, idegenségre, ritkaságra, távolságra, és a szembenálló jegytől (Oroszlán), az uraltság ősképétől való maximális távolságra, azaz a kaotikusságra. Azaz, az elkövetkező húsz évben MINDEN EMBERI ELTÁVOLODÁS megdöbbentő mértékben fokozódni fog. Az elidegenedés újabb űrjei fészkelődnek ember és ember közé. Térben, érzelmi valóságban és intellektuális reflexióikban megdöbbentő távolságba kerülnek majd egymástól az emberek. Az uraltság lehetősége nélkül. Ugyanakkor Plútó tehát Hádész a birodalmának lényegét kiárasztja a szétszóródó ember-részecskékre. Ha igazán alpári módon akarnánk kifejezni azt, ami történik, akkor azt mondhatnánk, hogy a holtak ura belepukizik a ritka levegőbe. Tehát a holtak, a halott mintázatok, a többgenerációs bűnök, az elmagányosodó embereket példátlan sikerrel fogják megszállni. Már most igen sok hitetlen ismerősöm számol be furcsa (neki furcsa) tapasztalatokról, és számosan kerültek fizikailag messze egymástól pedig nem tervezték. Mit is lehet tenni? Nagyjából azt, amit mindig kellene. Alázattal kiválasztani egy hiteles szellemi hagyományt és tanúsítani, hogy az fontosabb számunkra mint önmagunk. Jaj lesz azoknak akik nem így járnak el. No. Ez vidám volt! Haladjunk!
-.32 | |
| 39. | [tulajdonos]: harmincegyedik bejegyzés | 2025-11-18 10:33 | 31.-
Úgy izgulok! Létperifériám egyik kisbolygója közeledik az isteni számhoz! A 777. szövegvéleményezés szakrális pillanatához. Jó jel, hogy a 666. nem tudatosult bennem. Átaludtam a nadír-pontot, memória radír dörgölődött arra a kritikai szösszenésre. De most! Most résen leszek. Innen a hetedik igazi felkiáltójel kell hogy legyen a számomra. Mit ír majd a szövegben a szerző és hogyan? Mit fog kiváltani belőlem? Mire ragad majd? Persze meg lehet hekkelni a helyzetet mint egy balatoni büfét, és mehetnék biztosra is, de én véletlenre, találomra, ahogy puffan úgy zuhanra vágyom. Borzongok a kiváncsiságtól. Tegnapelőtt álmomban én voltam a halál. Misszionáriusok csengettek be hozzám vitatkozni. Felteszem a mormon hittel kacérkodó kolléganőm ízléstelen választására reagált így a kis tudattalanom. Aztán egy takaros parkban önismereti csoportfoglalkozáson vettem részt. Előttem a földbe döfve egy kis karó meredezett, egy csinos jégmadár-kolibri faragvány kapaszkodott rajta. A világ kismillió mélyrétege olyan csodálatos! A felszínt meg dugja fel magának minden materialista. Erről jut eszembe! Mindenki, aki szövegeket kohol, pláne ha még 'képeleg' is hozzá, az ellátogathatna végre a Szépművészeti időszaki kiállításra. A nem elmenetel rettentő aszimetriára utal. Ugyanis.
-.31 | |
| 38. | [tulajdonos]: harmincadik bejegyzés | 2025-11-16 21:24 | 30.-
Az ásványvariotika lett a kedvenc foglalatosságom. Fogdalatoskodásnak is nevezhetném persze. Taperanciának. A legcsodálatosabb érzeteket a holdkő, szelenit, rózsakvarc, karneol imamarokba kulcsolása okozza. Mennyei. Na, jó az alsóneműbe helyezett laposra csiszolt nemes szerpentin is csodákra képes, némileg obszcén felhangokkal, ugyanakkor szempillantás alatt felmelegszik tőle a legátfagyottabb láb is. Viháncol tőle a kundalíni. Oda rángatod vele, ahova akarod. De igazán mennyei harmóniára az emlegetett kristálynégyes hangolja majd a kis szívedet. Mostanában cölesztinre vágyom. Nem élhetek cölesztin nélkül. Ezt minden józan ember beláthatja. Pornográf meséimben a hősöket mindig jelölik ásványi atributomok is. C'elestine von Coloredo esetében tenyérbemászó keresetlenséggel valósul meg az 'atributálás' .
-.30 | |
| 37. | [tulajdonos]: huszonkilencedik bejegyzés | 2025-11-15 06:48 | 29.-
Csomagot kaptam Granadából, évszázadokkal ezelőtt küldték el nekem. Amikor még a világon se volt szépapám szépapjának a szépapja. Csigateve hozta. Az való az ilyen csúf munkára. A finom ládikón faragott átkok futottak körbe. "Volna Vala Lehet Telen Vala Volna Talán Lellén De Nincd De Nem De Nix. Úgy Le'End! " Szomorúan nyitottam ki a ládikót. Egy préselt rózsakehely szürkélkedett benne. Láttára egyetlen könnycseppé változott a fejem, és sűrűn gördültek alá a felületi feszültségen az arcok." Az a gazember! Mit tett veled az a barbár mágus, szerelmem! " Hallottam persze, hogy az a gonosz szerzet egykor azzal szórakozott, hogy a jövő varázslóit megfossza a nekik rendelt lélektársaktól, de nem hittem, hogy rólam is tudott az a bandzsa. Mondják, hogy megkereste azokat, akiknek testében akkoriban a jövő mágusainak sors-szánta kedvesei éltek. Mézzel, gyönggyel, szép szóval a palotája kertjébe csalta őket, majd rózsává változtatta szegényeket. Kimulatta velük magát. A kelyhükbe tüsszögött, köpött és csurgatta magját a lélekbecstelenítő, míg az a lélek meg nem halt. Akkor levágta a virág fejét és évszázados utazásra küldte. "Hogy csapott volna ki a rubint forgójából a tűz, kapott volna lángra a fején a turbán és égett volna semmivé az a mór pribék!" Ezért nem találkoztam hát a nekem valóval Lellén, mert valami perverz mágus évszázadokkal ezelőtt elpusztította őt. A kézbesítőnek persze a fejét vettem.
-.29 | |
| 36. | [tulajdonos]: huszonnyolcadik bejegyzés | 2025-11-14 21:31 | 28.-
A párom csontja virágillat, legbelső járom. Húsa fény, forrás nélküli derengés. Belső keringései négyszer négy évszakként járják át még át egymást, és mindük különb a künbnél. Bőre kék irrizálás, jégmadár tollán, holdkő szívében láthatsz csak hasonlót. És a haja! Gondolat göndör, bíbor és mohazöld. No, és a szíve? Az, én vagyok. A páromnak nincs párja a világon! Tudom ez badarságnak tűnik! De ugyan kinek hinném el azt, hogy én a világon vagyok, ha én, csak általa lehetek, úgy - ahogy.
-.28 | |
| 35. | [tulajdonos]: huszonhetedik bejegyzés | 2025-11-14 20:56 | 27.-
Azt mondtad, szemét nyitottál felettem? Messze északon lakom a tizenkét csúcsú hegyen? Szánkóm hatalmas kád és a talpa parázstartó? Azon csúszik a téli éjben? Hat fekete szőrű belga óriás trappol előtte? Fürdővízem szinte forr és gyönyfürtöt habzik? És láttad, hogy gumipávák lebegnek a felszínen? Na, süljön ki a szemed, transzcendens kukkoló! Új csillagképek léptek az égre, ímádok felfelé bámulni a kádből, uccu szánkózni megyek!
.-27 | |
| 34. | [tulajdonos]: huszonhatodik bejegyzés | 2025-11-06 19:35 | 26.-
Innen is, onnan is elfordulni, mint egy hiperaktív napraforgó, nem mindig durvaság. Olykor, csak a pördület élvezete vezeti a forgolódót és nincs benne semmi cserbenhagyás. Egy jó elfordulásból még annyi minden lehet. Főleg, ha jól szabott öltözékben történik. Hálás vagyok az elegáns elfordulásokért amikkel eddig kitüntettek. Művésziek voltak, becsesek. Én még nem tanultam meg elegánsan elfordulni. Vagy otrombán teszem vagy nem teszem. A legtöbbször nem. De ez merő ízléstelenség a részemről.
-.26 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
