DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37366 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Tesch Gábor Ferenc 18 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Nagyító 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Oláh Imre 4 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Vajdics Anikó 8 napja
Wesztl Miklós 9 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Szokolay Zoltán 10 napja
Albert Zsolt 10 napja
Tóth János Janus 10 napja
Kosztolányi Mária 10 napja
Szilágyi Erzsébet 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Minimal Planet 9 órája
Ötvös Németh Edit naplója 11 órája
Zúzmara 11 órája
Etzel Mark Bartfelder 12 órája
mix 17 órája
Gyurcsi 21 órája
nélküled 21 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
az utolsó alma 2 napja
törmelék 2 napja
történések 3 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete
Legutóbbi olvasó: 2020-10-28 08:57 Összes olvasás: 8982

Korábbi hozzászólások:  
103. [tulajdonos]: 2020. 10. 2020-10-24 01:27

Engedni a csábításnak
csak egy pillanat,
minden eszme acélhorgán
fityeg egy falat.
Megkóstolnád, de már rángat,
hagyd el életed,
s befogad egy sosem látott
idegen közeg.

102. [tulajdonos]: Palócföld, 2019/32020-10-18 09:17




.

Várunk a csalatkozásra

Jóna Dávidnak és Szentjánosi Csabának,
nagyszerdán este

Utoljára Szabadszállásra mentem,
2019. április 17-én koraeste,
pontosan hat kilométer innen az út
addig a boltig, ahol csirkehúst vehettem,
magamnak és öreg kutyámnak,
betegek vagyunk mind a ketten,
hosszú hétvége lesz, gyötrelmes, magányos,
holnap majd végigcsurog gyűrött arcomon,
mint költőén, Kocsárdon a váróteremben,
vagy a szárszói állomáson, hogy hiába szerettem
volna szót váltani jó, meghitt emberekkel,
Dáviddal, Csabával, Jenővel, Attilával,
sorompók ereszkedtek, vagonok rohantak
fémsikolyokkal és idegen ritmusú csattogással
szavainkra, sokáig kellett várni a keresztútnál,
késve értünk a getszemáni kertbe, nem volt esély
perújításra, nem maradt el a pénteki kivégzés,
a véres test, mint földre ejtett táska, már kiürült,
már nem lesz maradása se itt, se ott, csak múlt századi
sunyi gőzmozdonyok szuszognak, szikrákat vetve,
s megérkezik a szemesi dízel is, piros pofával
vigyorog hiába. Várunk, fiúk, ugye várunk a
vasárnapi csatlakozásra?


101. [tulajdonos]: Füstcsík2020-10-09 08:25
Füstcsík

(Hervay Gizella emlékére)

Lábon kihordott élet.
Eltakarított holttest.
Ennyi a vagyonleltár.
Kimaradnak a versek.
Szerelmek elenyésznek.
Nem menekül a lélek.
Már csak a szívizom izzik.
Azt is kioltják végül.
Golyós malomba dobva
őrlik a csontokat porrá.
Foglaltat jelez Isten.
Megtorlatlan a gaztett.
Nem lehetsz bizonyíték.
Elfojtott vox humana.
Száműzve más világba.
Urnából visszavárva.

(1982)

100. [tulajdonos]: Megállóhely2020-10-09 08:22
Megállóhely


Prüszköl a sínen a mozdony, várja a bakter a poszton,
csíp a novemberi szél, s Lev Nyikolájevics él,
Már csak a koldusok áldják. Látta-e végig a pályát?
Isten elébe futott, s Asztapovóba jutott.


99. [tulajdonos]: Irodalmi Jelen, 2016. március2020-10-08 23:00
Tetem

Az út mellett a kihűlt testből
két nagy madár lakmározott.
Múlt és jövő találkozása,
egymás elől kapkodják el.

Csendben megálltunk, fölrebbentek.
A gyanakvás csak konteó.
Üveges szem. Íme az ember.
A gázoló már messze járt.


98. [tulajdonos]: Megállok, nem viszem tovább2020-09-26 16:33
Megállok, nem viszem tovább

Elnézték, ahogy kínos lassúsággal
próbáltam vinni, nem tudtam, hová kell,
szégyelltem, hogyha megbotlottam,
ezen röhögtek, senki nem segített,
mindenkinek megvan a maga
terhe - mondták a páholyokban ülve,
nem mertem letenni, cipeltem tovább,
ormótlan darab, nincs rajta jó fogás,
nem irigylem, aki csak egy selyem-
nyakkendőt, egy tollpihét vihet,
nőttön-nőtt, nagyobb már nálam,
titokzatos, tömör, fekete,
64 évet tettem meg vele,
ha elengedem, zuhanni fog,
maga alá temet.

.


97. [tulajdonos]: Átjössz2020-09-25 21:49
Átjössz


1.

Átjössz, tudom, hogy átszaladsz
egyik délután, mintha csak innen,
ugyanebből az utcából, hány háznyira
is laksz, miért nem vettem észre eddig,
úgy éltem, mint egy alvajáró,
szégyen, hogy naponta többször
elmentem a házad mellett és
nem éreztem a közelséged,
pedig nem az emlékezetemben
kellett volna keresselek, hanem itt,
ahol talán te laktál minden házban,
de én már ezt is elhibáztam,
átjössz, igen, világoskék
pólóban, capri térdnadrágban
és kopogó fehér papucsban
(ehhez ragaszkodom), sietsz,
ahogy csak egy háziasszony a szomszédba
ezért-amazért, csipet sóért,
egy szóért, akár e versért, máris
adom, gyere bátran, sose voltál velem
ilyen öltözékben, nem tudom,
miért látom rajtad ma éppen ezt,
állsz a kapuban, itt vagy, csengetsz,
szaladok elébed, nem ugatott meg a kutya,
jól ismer, a csendre ébredek megint.

2.

Csendre ébredtem, megint
a légkalapácsok taktusütései közti
réseken ömlött rám, hogy élsz, élsz,
élsz valahol, az irányt is sejtem,
a földrészt, a várost, az utcát,
arra, igen, öltözöm máris, indulnom kell,
telepihegted apró jeleiddel
négydimenziós magánzárkámat,
ezt a nélküled homogén téridőt.
Hiába őrzi sóhajod a kályha, ma
köd települt a tájra, decemberszürke
céltalanság örvénylik előttem,
sűrű anyagból épült labirintus,
érintésemre megkeményedő
fehér falak, soha nem jutok ki,
színes képernyő előtt ülve, távolról
irányítják valakik, hogy minden folyosó
éppen előttem záruljon be, szaladnék
elébed, rohannék hozzád, ígérem,
nem őrülök bele, hogy sehol nem találok
kiutat, végigkergettek az életemen,
visszamegyek a kiindulóponthoz,
2018, leroskadok, fúvószenekarok szólnak
a hangszórókból, agresszív, posztmodern
gyászinduló, de nem kérek, nincs kitől,
és nem is fogadnék el kegyelmet soha.

3.

Tudom, találsz egy rést, amelyen át
majd mégis itt leszel, amikor már
nem merlek várni, nem marad remény,
se vers, amellyel visszahozzalak,
csak fekszem álmatlan, engedelmesen,
hol semmi sem mozdítja már
a cellaajtó rozsdás cirklijét,
se szó, se titkos kód, se légáramlat,
s az őrök is kihaltak, nem hallom lépteik,
nem váltják többé egymást, nincsenek,
és ottfelejtett, magatehetetlen
fogolyként leszek csak szabad ---

akkor majd jössz és átölelsz,
a napfényre is, tudom, kivezetsz,
hunyorgok majd, élettől elszokott rab,
s a kertben elbolyongunk boldogan,
s egy kőre ülve szótlan nézzük egymást,
hogy együtt mindent megértsünk
utólag.




96. [tulajdonos]: Kovácsházi keresztút2020-09-19 23:20

Kovácsházi keresztút címmel jelent meg 1994-ben egy dokumentumregényem, amely 1949-ben játszódik. Belügyi vizsgálati dossziék alapján írtam és felkerestem minden szereplőt, aki még élt. Így Bárdos Miklóst is.
A történet röviden: Marycz Győző plébános nem volt hajlandó aláírni a Mindszentyt elítélő nyilatkozatot, ezért a szegedi ávósok elhurcolták. A faluja, Mezőkovácsháza védte őt. Többszáz embert végigvertek "tanúvallomás-tétel" gyanánt Szegeden. Egyikük, Kovalcsik Pál belehalt. A halotti bizonyítványba azt írták: vesebaj.
Szegeden egy mezőkovácsházi ávós, Bárdos Miklós irányította a kihallgatásokat.
Kovalcsik és Bárdos között hitbéli és világnézeti eltérések voltak, de diákkorukban ugyanannak a kovácsházi kislánynak udvaroltak. Sikertelenül.

Erdmann Gyula történész írja Parasztsors és kuláküldözés című írásában (Honismeret,2009/3, 41-45.o.):

„Mezőkovácsházán 1948 végen létesült ÁVH részleg. Attól kezdve napirenden volt a padlássöprés, internálás, kulákellenes harc. Feltűnő módon megszaporodott az „öngyilkosságok” száma, jó gazdák, köztiszteletben álló gazdagabb parasztok „végeztek magukkal”... A helybeliek szerint szervezett büntető brigád végezte a nem kívánatos személyek láb alól való eltüntetését. A 20 holdas mintagazda fiát, Kovalcsik Pált 1949-ben azért verték, törték a felismerhetetlenségig össze, mert gazdatársaival meg kívánta akadályozni a falu kedvelt plébánosának elhurcolását. Az ellenállókat a szegedi Tisza Szállóbeli ÁVH-s börtönben verték össze, a legjobban Kovalcsikot, akit fő hangadónak tekintettek. Végül feldobták egy szekérre, még hazajutott, de reménye sem maradt a felépülésre. A szülői házban halt meg."

Részlet a könyvemből:

"Az egyik hajdani ügyirat szerzőjét, a boltosfia-ávós Bárdos Miklóst budapesti belvárosi lakásában sikerült fölkeresnem.

Alacsony, hajdan vöröses férfi nyitott ajtót.
 Alkata, mozgása feltűnően emlékeztetett egy televíziós műsorvezetőére.

Készségesen fogadott, láthatóan örült, hogy én is arról a vidékről, Békésből-Csanádból származom, ahonnan ő. Elmondtam, milyen ügyben keresem. Nagy érdeklődéssel hallgatta. Mint mondta, szívesen segítene, de erről a történetről most hall először. Nahát, hogy mik meg nem történtek Mezőkovácsházán. Pedig azóta többször is járt ott, vannak kedves ismerősei, sőt barátai a faluban, csodálkozik, hogy eddig szóba se került köztük az eset. Nem lehetett az olyan nagy ügy, ha így elfelejtették az emberek. Szépen megvoltak ott egymással a különböző vallásúak mindig.

Mutatom az egyik szegedi papírt, Ökrös Lajos jelentésének másolatát. Olvassa, meg-megpihen egy-egy mondatnál, majdnem mosolyog, azt mondja: ,,lehet''. Lehet, hogy így volt, nem tudom. Nem voltam ott. Nem tudtam az egészről. Arról sem, hogy bevitték a kovácsháziakat. Tudja, engem nem sokra becsültek az ávéhánál, 1952 nyarán el is bocsátottak. Csalódottan köszönök el. Megígéri, felhív, ha eszébe jut valami. Nem hívott, nem jutott eszébe semmi azóta sem."

Az ügyiratokban ott szerepel a neve.
Mezőkovácsházán ma is félelemmel és megvetéssel emlegetik. Azt mondják, ő válogatta ki, hogy kiket kell bevinni kihallgatásra.

(1994)

Olvasói hozzászólások nélkül
95. argumentum: eszem ágában2020-09-13 22:00
Kedves Zoltán Bátyám!

Eszem ágában sincs megbántani, bocsika! Összpontosítottam, és kiemelem a versed legfontosabb a jellemzőjét, amely miatt szerintem sem illik a maradanDOKK versek közé. Szerencsére én nem vagyok szerkesztő (vagy kedvesebben mondva: szerki), így egy kívülálló felelőtlenségével kritizálhatom az avíttan patetikus hangvételt.

Hogy miért éppen a Szózat sorát emelted ki, azt sejtem, de bizony mondom, a bot mindkét vége embertelen, akár suhintasz vele, akár a fájdalom miatt érzett dühtől hajtva üvöltözöl. Szerintem az elvakult düh ritkán segít a költői válasz megtalálásában. Röviden: fakard. Amit a mai nemzedék csak idegenkedve néz, hogy pózol a költő rövidke póznával hadonászva.

Sokan látjuk úgy, hogy "Hazádnak rendület --- : // e mondat zsákfalu", de a Fóti dal közelebb áll hozzánk, és a többség az életet választja a sebek nyalogatása vagy a világösszeomlás víziója helyett. Posztmodernek ezek a gyerekek (függetlenül az életkoruktól), mondhatnám a Dokk nemzedékre, akik önmagukról írják a reflexiókat, nem csak másokról apostoli hévvel. Fontos, ahogy ők kételkednek, néha abban is, hogy a nagyvilágon-e, vagy itt süllyedünk el inkább, ahogy Ady érezte, a Nyugat apostola.

Úgy hiszed tán, hogy a világkép, amelytől nem szabadulhatsz, az lenne egyetlen, igazi, és aki mást érez, gondol, mond, és tesz, az ostoba vagy fölbérelte valamilyen ördögien gonosz háttérhatalom? Sajnálom, hogy hiányzik az önreflexió a versedből, amely talán emiatt nem került a maradanDOKK szövegek közé, a többi ide-idézett verssel szemben, amelyek mindegyikében tetten érhető a kételkedés önmagunkban. Most ilyen időket élünk, ez egy másik fájdalmas felvilágosodás, vedd észre kérlek!

Olvasói hozzászólások nélkül
94. Szokolay Zoltán: Összpontosított kiemelés2020-09-13 19:49
Eszem ágában se volt megbántani azt a négy szerzőt, akiknek egy-egy versét idéztem a Struggle for life című bejegyzésben.
Mindössze annyit kértem olvasóimtól és a szerkesztő uraktól, hogy e négy maradandó művet hasonlítsák össze szerencsétlenül járt versemmel, az Összpontosított kiemelés-sel, és írják meg, miben gyengébb az enyém.
Hasznos lenne tudnom, sőt talán más is okulna belőle.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-28 09:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres Sándor talán ha
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-27 23:42   Napló: Minimal Planet
2020-10-27 22:08   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:57   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:39   Napló: Zúzmara
2020-10-27 20:45   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-10-27 18:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Csapó Angéla Napforduló
2020-10-27 15:42   Napló: Zúzmara