NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2021-02-25 02:50 Összes olvasás: 74009| 1509. | [tulajdonos]: A zsákos ember | 2021-02-18 02:27 | | Hűvös októberi estén vendégsereg gyűlt össze. A felnőttek sűrűn egymás szavába vágva beszélgettek. Három gyerek is volt köztük. Utánozták a nagyokat, és röhögtek mindenen. A felnőttek nem győzték csitítani őket. Aztán megunta a nagynéni, és azt mondta, szól a zsákos embernek, majd ő elviszi mindhármójukat. Pár percre elhallgattak, aztán sugdolóztak, végül megint hangoskodtak a lurkók. Egyszer csak kopogtatott valaki a bejárati ajtón. Az anya kinyitotta, a küszöbön egy jól megtermett ember állt. Megkérdezte, hogy vannak-e itt rossz gyerekek, mert zsákjában gyűjti őket. A gyerekek megrémülve a sarokba bújtak. A felnőttek komoly arccal fordultak feléjük. Az apa elgondolkodott, és azt felelte rájuk pillantva, hogy voltak itt rossz gyerekek, de már elmentek. Az idegen bólintott, jó éjszakát kívánt, és távozott. A sarokból előmerészkedtek, de egész este egy mukkot sem szóltak a kicsik. | |
| 1508. | [tulajdonos]: Elnyűtt életek | 2021-02-18 02:13 | Meggyűlölte a férjét. Az hétről hétre részegre itta magát. Ilyenkor magatehetetlen volt, bevizelt, összehányt mindent. Az asszony szó nélkül, de undorodva feltörölte, eltűntette az árulkodó nyomokat. Többször készült elhagyni a férjét, de belátta, hogy nem tudja eltartani magát, a fizetése még kosztra sem elég. Hát tűrt és takarított. Egyszer-egyszer altatót tett a férfi kávéjába, borába. Nem értett a mérgekhez, de elhatározta, hogy lassan megöli. De hiába várt. Beleunt. És nyelte a könnyeit. Egymáshoz vénültek. Betegség kínozta a férfit, a szíve rendetlenkedett. Átgondolta egész addigi életét. Szégyent érzett az eltékozolt évek miatt. Abbahagyta az ivást. Egyre többet segített feleségének, lejárt vásárolni, amit fiatal korában soha nem tett meg. Egy hajnalon a férfi rosszul lett. Felesége felriasztotta a szomszédot. Ő hívta a mentőket, de már késő volt. A férfi pattogott az ágyon, majd lefordult és meghalt. Nem lehetett újraéleszteni. A halottszállítók elvitték. Az asszony ijedten kucorgott magában, ürességet érzett. Éjjel az utcán rohangálva kereste az urát, hangosan szólongatta őt. Egy járókelő alaposan lehordta. Nem vette észre az asszony tébolyát. Napokig nem látták a szomszédok. Síri csend volt a lakásban.
Beszakították a bejárati ajtót. A nő az előszobában mozdulatlanul hevert a szétszórt ruhák között. Már kihűlt. | |
| 1507. | [tulajdonos]: keserű | 2021-02-12 04:28 | gyűrött arcodon álmod kísért
undorral iszod a mát
elcseszett nap az ígéret
rosszkedvűen koppan lábad elé
fázol hiába gúnya
kőszíved semmi fel nem oldja | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1505. | én : kérdés | 2021-02-08 05:42 | | Igazad van! Hihetetlen, hogy az utolsó bőr mennyibe kerül. Biztosan tudom, hogy ők sem élnek végtelenségig. Vajon tetemes árengedményt kapnak? | |
| 1504. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2021-02-07 23:06 | | Nevetséges, hogy pusztán azért nem vetek véget az életemnek, mert anyagi csődbe kergetném a családot. Gyűjtenem kell a temetésemre. Dögöljön meg az, aki megengedi, hogy a temetés ennyire drága legyen! Dögöljenek meg a spekulánsok, és ha van pokol, büntetésük legyen tetemes! | |
| 1503. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-02-07 22:26 | nekem is nyílnak még virágok
salétromos penészes foltokban
házamban több a nincs mint a van
fedél hajlék szobameleg
lenne jó foszforos csontomnak
utószor mielőtt egy árokba bedobnak
elgurult színes üveggolyók
üveghegyen túli világ
szétkergetett álmok
búbánat járja szívemet át
na és ... akkor mi van
rántok egyet a vállamon
dögcédula így is lesz a lábamon | |
| 1502. | [tulajdonos]: Alvadt vérdarabok | 2021-01-26 02:31 | (József A. verseiből ollózva)
Minden nedves, minden nehéz
térképet rajzol a penész.
E világon, ha ütsz tanyát
hétszer szüljön meg az anyád.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet
aki alattomos
sem népet, amely retteg, hogyha választ.
Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian.
De majd jön
új nép, másfajta raj.
A város peremén süvít e dal. | |
| 1501. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2021-01-23 11:00 | összecsomagoltam az éveket
újrahasznosítható dolgokat
viszek magammal csupán:
az önfeledt kacagást
a várakozás örömét
a gyertyafényt
az átsimogatott éjszakákat és
kávé illatú reggeleket –
a borítékba zárt haragot
itt hagyom neked | |
| 1500. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-01-21 22:50 |  | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
