NAPLÓK: enigma Legutóbbi olvasó: 2026-10-10 13:31 Összes olvasás: 7914| 63. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-26 20:32 | ISTENTELENEK SÍRÁMA
Egy az Istenünk,
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen osztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harangé
mi romos templom toronyban leng,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet még egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja | |
| 62. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-22 08:13 | H a l á l
Az elmúlás rejtett világ,
ki távozik csak az éli meg,
nem kell hangos szóval hirdetni,
csak menni, menni, csak menni,
s odaát örök időkre megpihenni | |
| 61. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-19 17:39 | ELKÉSTÉL
Hiába nyújtod a kezed, elkéstél,
tékozlón szórtad szét a pillanatokat,
elfáradtál vagy már nem figyeltél,
lehet, egyszer újra látod az álmokat,
de megfojt az éjszaka
és rád borul a magány csendje. | |
| 60. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-16 19:45 | a hallgatásba temetjük a halott szavakat,
a felejtésbe a megunt, eldobott álmokat,
némán magunkat ringatjuk, az időt simítjuk
gyűrött valóságunkra és majd újra álmodjuk
a múltidőt | |
| 59. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-14 18:29 | TEGNAPI GYŰRÖTT TESTED
"közhelyekké rakodnak le a tegnapi bölcsességek",
megunjuk a képet, kifakulnak a rikító színek,
a ráma deformálódik, szakadozik a vászon,
gyűrött lesz mint tegnapi tested nyoma az ágyon,
kedved is elromlott - rám vágod az ajtót. | |
| 58. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-12 21:26 | TEMETETLEN
talán Isten akarta, megszabta, huszonnégy óra
a létezés, mert létünk mint egy furcsa tévedés,
egy homályos, elmosott kép keret nélkül, rajta
már pergő a ráhúzott lakk, már nem a létezés
hús-vér amorf valósága, csak valami lesüllyedt
magassági pont a térháló szerkezeten, nekem,
neked, ahol az origó és végső cél az a halom,
sírnak hívják, csak én maradok örök temetetlen | |
| 57. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-10 20:12 | Ebben a hidegben most fázok
Valószínűleg
Abban a melegben is fáznék
Valószínűleg
Ezt a világot nem rám mérték
Valószínűleg
proszektúrát magamnak nyitok
Valószínűleg
önkézzel találok halálokot. | |
| 56. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-09 11:26 | Felnőtté avattál, gyermekké tettél,
mint lázálom élsz bennem,
de felriadok, s a takarót meztelen
testedre húzom, hogy ne fázz. | |
| 55. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-07 10:23 | Szétszakadt
Mutass nekem egy Szlovák királyt,
és mutass nekem Palesztin történelmet,
mutass a Kárpátok között normális embert,
vagy adj egy szelvényt ami nyert,
és keresek egy másik élhető bolygót,
hol már elsöpörték a tavalyi hót,
(nem havat) az még ott maradt,
sört hűteni - a szkafander szétszakadt. | |
| 54. | [tulajdonos]: útszélén | 2019-08-06 13:16 | V é g e
Ne számold, elmondom én, még hét éjszaka,
s majd nem virrad reggel, nem riad holnapra
az utolsó álomtalan tetszhalott állapot,
nem nyújtózik a béna lélek, mint az állatot
dobják egy tepsibe azt a kivénhedt tested,
mit egykoron öleltek, aztán TE is megérted,
hogy az út eltört, az idő valahol megfagyott,
az erő elfogyott, a türelem eloldalgott,
nem érdekel miért, kiért létezett a múlt,
az a csillag sem, mi most kihunyt, hullt
könnyek száradtak szemünkre, most a végtelen
végére érve a semmit öleli üres kezem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
