NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2020-08-09 23:11 Összes olvasás: 12504| 250. | [tulajdonos]: minden ok. | 2020-08-09 17:38 | | A lámpa megjavult, csak egy jó szerelő kellett hozzá, kontakthibája volt. :) | |
| 249. | [tulajdonos]: nem érdekel | 2020-08-09 13:27 | Késő délután indult el egy találkozóra, pár barát összegyűlt, semmi extra. Mégis izgatottan várta, mert rég nem mozdult ki, csak a szobai vágányokon haladt, a konyha, a mosógép, a vasaló és szükségletei pályáján.
A megbeszélt helyen, körülnézett, majd elindult egy pad felé. Hirtelen mozgást vett észre a háta mögött, megfordult. A barna bőrű fiatal férfi rohamosan közeledett felé: -Hölgyem, nem akarom megijeszteni! Áldás, békesség, de....-mondta az e népre jellegzetesen illő akcentussal.
Viola a pördülés után, ösztönösen magához szorította a táskáját, egy pillanatig mozdulatlan hallgatta a kántálást, majd gyorsan kibökte: - Nem érteni! - azzal
elsietett. Jóval távolabb keresett magának üres padot. Belseje dübörgött.
Vissza kell térnie az életbe, mert ilyen bogarak megeszik reggelire.
Hamarosan mindenki megérkezett. Elindultak a kisváros egyik kerthelyiségébe. Szó szót követve, bontakoztak ki a történetek. Olykor szörnyűlködtek, majd kacagtak is a poénokon. Gyorsan elszaladt az a százhúsz perc, amit erre szánhatott.
Elbúcsúztak, mindenki ment az útjára. Azt hitte jó estéje lesz, de csalódott.
A hangulatlámpa feszültség alá került, senki nem tudta, hogy történhetett, mert előzőleg semmi baja nem volt. Ezután össze-vissza villódzott, még szikrákat is köpdösött maga körül. Viola úgy látta jónak, hogy ne sérüljön, minél előbb aludni tért.
| |
| 248. | [tulajdonos]: talán | 2020-08-06 18:23 | | Csütörtök délben, leültem a folyópartra és a hullámokat néztem. Apró gyerekhullámok bújtak meg szüleik karjaiban. | |
| 247. | [tulajdonos]: kimaradt | 2020-07-29 08:33 | | Jajjjj a másik borzadály a viziszörny. | |
| 246. | [tulajdonos]: izgalom | 2020-07-29 08:32 | “Csütörtök, hátadon a kisördög.”
Gyerekkoromban ( voltam én gyerek ?) , villanások bizonyítják, hogy igen és ha mégsem? Na, mindegy is megtörtént vagy sem, ez a mondóka
megmaradt belőle. Mindig utáltam, ha ezt mondták rám. Feltem az ördögtől.
Milyen lehet az ördög lányainak a frizurája vidal season? Biztos mindig lotyognak, mikor a pokoli fodrász igazítja bubjukat. Fontos dolgok ezek, a fontos információk a fodrásznál és szex után hangzanak el, legalábbis ezt hallottam. | |
| 245. | [tulajdonos]: furcsa álom | 2020-07-28 08:41 | Remekül aludtam. Viszont reggel felriadtam az álmomra. Nem is értem.
Valami félhomályos metróalagútban történt, sínek nem hálóztak be az aljazot, csak széles folyosók kanyarogtak. Néhány szedett-vedett íróasztal, pár db szék, avíttas szekrény takarta a berendezés fogalmát. Többségében a jelenlegi munkatársaim szerepeltek az álomban. Saját életkorom váltakozott a kislány és a jelenlegi énem között. Masnis hajviseletet és rakott szoknyát viselt a kicsi énem. A többi nem tudom mit.
Hazafele indultam a munkahelyemről. Felkaptam a táskámat, de mire kb. 200 méterre elhagytam a helyszínt és caplattam a hosszú folyosón egy általános iskolai barátnőmmel a valós fekete műbőr, de igazinak néző fekete diplomatatáskám átváltozott, egy furcsa, kihasasodott, nyújtott trapézalakú dologgá. Rettenetesen megijedtem, mert a táska nem maradt nyugton, hanem majd kiszakadt a kezemből és csapkodja magát a földhöz, vagy tört az ég felé. Mintha egy labda focizott volna magában a zárt térben.
Rémülten rohantam vissza, a porban húztam magam után a megveszekedett holmit. Az ott maradt emberek szájtátva bámultak. Ordítottam, könnyeim potyogtak, követeltem a saját taskám, hisz abban volt az összes iratom, a telefonom, a személyes dolgaim. Valaki kinyitotta a mozgó bugyrot, egy zsemleszínű kiskutya ugrott ki belőle, körbeszaladt a felé nyúló kezeket mohón nyaldosva ficánkolt. Csendesen néztem. Egy kiskutyától ijedtem meg.
Nem maradhattam egy percig sem nyugodt, hisz sietnem kellett, mert az előző két nap mikor hazaértem az utcában várt a kistestvérem, vagy a kisgyermekem, mindössze háromévesen. Úristen, hogy került ide, ki engedte el az óvodából ? Meleg, csíkos sapkában, rövid kabatkában álldogált a buszmegállóban árván, a Kincskereső kisködmön szereplője jutott az eszembe a tartásáról. Azt mondta, hogy nem kapott ebédet, közben nézett, nagy, meleg, barna szemeiből, mély szeretet sugárzott felém.
Erre gondoltam, mikor a megtalált saját taskámban nem találtam a naplómat.
Senki nem tudta mit keresek, csak néztek rám. Egyszercsak nagy sokára az egyik fiatalabb kolléga egy sebhelyes fejű, kopasz mindentmegmondó, előhúzott a fiókjából egy nagyalakú piros borítású füzetet. Kivette a táskámból. Vajon el is olvashatta?
Gyorsan telefonálom kellett, az intézmenybe, hogy adjanak ebédet a testvéremnek vagy gyermekemnek, nem derült ki ki az. Azért gondoltam a testvéremre, mert nem hasonlított a gyermekemre az álombeli manó, de a testvéremre sem hasonlított. Viszont hajazott az egyik gyes- en lévő kolléga gyermekére. Lehet ő volt. Fontosnak tartottam, hogy etessék meg, hisz előző nap is könyörgött nekem, pici cérna hangján: - Ugye befizeted az ebédemet, ugye megígéred?!
| |
| 244. | [tulajdonos]: :) | 2020-07-27 17:47 | | Önző módon egész nap filmet néztem és nem okozott lelkiismeretfurdalást. | |
| 243. | [tulajdonos]: húuuuuuu | 2020-07-27 17:30 | “Ne hagyjuk, hogy eluralkodnaak rajtunk az érzelmek. Adjuk ki magunkból és újra szabadok leszünk.”
“ Ha szerettél már valakit igazából, akkor megérted, hogy már az boldoggá tesz, ami a másiknak örömet okoz. Lehet, az tesz igazán boldoggá. “”
“Néha az emberek úgy elfáradnak a sétában, hogy levegőt venni sincs erejük.”
“ A félelem és a szabadság kéz a kézben járnak. “
“ A boldogság egy kunyhóban lakik, a bűnnel, a veszéllyel és a félelemmel. “
Szerelmes filmet néztem.
| |
| 242. | [tulajdonos]: minden ok | 2020-07-27 08:23 |
Reggel mintha magamat látnám a napban, olyan bágyadt. Szirmait éppen csak kicsomagolta. Megsimogatja vele a világot, hogy később erőre kapjon és szaftos pörköltet főzzön belőle. Szeretem nézni, ahogy bugyorog. Részt venni nem akarok benne. Ma jó lesz nekem, elkerülném a konfliktust és egyéb negatív áramlást. Úgy erzem, hogy ma jó lesz. | |
| 241. | [tulajdonos]: minden ok | 2020-07-26 17:09 | Azon gondolkodtam, hogy vajon mindig van tovább? Mikor érzi azt az ember, hogy nincs.
Bizonyos kor után, vágyik- e a fiatalságra. Ha igen, miért. Az elszalasztott lehetőségek megvalósításáért , vagy több erőért, magasabb energiaszintért, egészégért. Direkt tettem pontot.
A fiatalabb testhez, szeretne nagyobb bölcsességet, gondolom, nem a kotyonfitty eszével élne, hisz ugyanazokat az ostobaságokat követné el. Tehát az elérhetetlen bakancslistára felírva, fiatalabb de bölcsebb én.
Amúgy elégedett vagyok testtel és lélekkel is, mert mi van akkor ha nem. Egy nagy semmi. Most legalább van valami, elmondhatom, hogy van valamim. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
