Költészet az interneten

Tízezrével hemzsegnek a versek
az internet-oldalakon.
Van, aki ír, van, aki szerkesztget,
a többség inkább ötöl-hatol,
hogy másoknak feleljen meg.
Verse nem törvény, csak ballon.

Nincsenek kétségeim. Megszenvedtem
poshadt ködök szamarait,
mikor még gyáva voltam, nem mertem.
Akit a tündöklés elvakít
és reszket, hogy végre megjelenhessen,
olvasson még egy kis Adyt.

Mögöttünk mennyi csendes költő él,
ír magának, ír szívében!
Ki nem hallja e dobogó zenét,
annak minden sora szégyen,
csak mutogatja színes kötetét
s nem sír szegény a szemében.

Nem hosszú, sötét gyárak kellenek,
de néhány erős kisüzem,
elvetve eszméket és elveket,
mondani ma is, ami nem,
kiáltani sorsát mindenkinek,
hogy a szó legyen meztelen!

Az asztalon az újság, a kenyér,
ma is mindkettőt ehetjük
s tajtékzunk a szabadság ünnepén.
Mit is írhatnánk így együtt?
Szolga szeretnék lenni, egy cseléd,
legyen mit megünnepelnünk.

Kiálltunk megint, aztán elbújunk,
mint a kilincs rúgós nyelve.
A szép csillagát keresve írunk,
bele a nagy költészetbe...
Istenem, de hát hova jutottunk,
a mi szánkat ki fogja be?

Vagy aki költő, ő féljen ma is?
Aki bátor, kemény ember,
de ki sosem fél, ő mindig hamis.
Be kell vallanunk már egyszer,
hogy költőként magad kell halni is,
célpont vagy s egyben a fegyver.

Nem tudod, lesz-e még egy életed,
az utókor döntheti el.
Soha ne vágyd a szép költészetet,
vagy az vagy, avagy senki sem.
De most kell odaadni véredet,
ha nem is tetszik még senkinek.

2007. március





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.