Támaszpont
Műtött szemed örökös kötőhártya-gyulladása a Jupiter vörös foltja, szemrésed repülő csészealj, amin meglátogatnak az istenek, csípőd köré a Szaturnusz gyűrűiként szavaim törmelékei vonnak glóriát, az árkokban, miket fagyos mosolyod rajzol ajkad köré, az életet adó elemet keresem, mint a csillagászok a Mars csatornáiban, merkúri lényed árnyékos oldalára száműzöl, pedig én örökké mosolyod fényében szeretnék fürdeni a másik féltekén, de kibírná-e szkafanderem hűtőrendszere tested hőjét, elindulok, hogy egyszer majd áthatoljak aurádon, mint űrszonda egy üstökös kómáján, s míg a Föld banális tájak szennyében fuldokló planéta, én az életet tested bensejében keresem, hőforrásokat az Europé száz kilométeres jégrétege alatt, hogy szabálytalan ritmusú lélegzeted vakítson el a vörös bolygó homokviharaival, s melleid, Phobosz és Deimosz legyenek támaszpontjaim.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Alföld, 2006/ 8
