Lila-vers

Kívánlak! Hihetetlen mennyire kívánlak
A szemed, a szád, a csókod, a tested,
Nézem, ahogy önmagától leomlik a várad,
Percek, ölelések és elém tárul a lelked.
Remegve várom, érj hozzám: most!
Akarom, birtokolj, ha kellek hát, vegyél el,
Ha kell: legyél hát, hazug, furfangos,
Mit érdekel, hogyan csak zsebre tegyél el.
Aztán ha hazaérsz, vegyél elő megint,
Tégy az asztalra, nézzél, légy büszke magadra,
S ha majd később a zord kaszás int
Hideg, márványbetűkkel ezt írd a síromra:
Itt járt-kelt, egy mindig-mosolyú lány,
Szerettem, s remélem ő is szeretett, talán…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.