egyedül
száznyolcvan méter mélyen
hallgattam a vizek
tiszta csobogását
korhadt talpfák között
a rothadás levegőjét lélegeztem
buborékot vont körém lámpám fénye
de minden más sötét
nyirkos
-egy hüllő gyomra
magányom az ami:
föld alatt
egy fekete takaró
kizár mindent
gondolataim ott tapogatóztak
előttem
keresték a kiutamat
kapcsolódást egy másik
illékony buborékhoz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-15 12:49:34
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-15 13:30:37