Átkopogtak

Aznap hirtelen csendes lett minden.
Az egész világ megnémult, mintha egy
Hatalmas MUTE gombra tenyerelt volna Isten.
A madarak teli torokból zengték a semmi dalát,
Az esti Nap némán hullámzó tengerbe bukott,
S a tücskök sem cirpeltek mezei éjszakán.
Hangtalanná szelídült a városi rohanás,
A gépfolyam nesztelen áramlott tova,
S a vadászgépeket sem követte hangrobbanás.
Haragosan tátogtak a szónokok, arcukat
Bár rég alaktalanná gyűrte a gyűlölet,
De grimaszaik sem menthették meg esztelen harcukat.
Mindenki lelassított, hogy megpihenjen,
Befelé figyeljen a túlvilági csendben.
A bolygó felkészült egy nagy, közös imához,
S az emberek csak nézték, nézték a világot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.