Reménytvesztve


Közelebb vagy hozzám,
Mint a saját szülőanyám,
Mégis úgy érzem, oly távol s messze vagy,
Mint az éjszakai holdtól a felkelő nap.
Első reggel, amikor megláttalak,
Nem éreztem még irántad vágyakat,
De egy hét elteltével,
Amikor már nem láttalak, csak hetente kétszer
Rájöttem arra nem a munkakedv, ami vonz,
Hanem a szerelem vezérel, amely idehoz.
Ma is vágyom még érintésedet,
Az éjszakai beszélgetéseket,
Szemed csábító, huncut mosolyát,
Ajkad mámorító, édes szavát.
Fáj a lelkem, ha fáradtnak meggyötörtnek látlak,
Ha mások kinevetnek és Veled rosszul bánnak,
Rosszul viselem, ha kigúnyolnak Téged,
Ha úgy boldogabb lennél az életemet adnám érted!
Ha szemedben boldogság, nyugalom tükröződne,
Szívem legnagyobb vágya teljesülne,
S Te még sem hiszed el, hogy szeretlek,
Pedig ha elhiszed boldogabbá tehetlek,
De tudom ez most még nagy kérés nagyon,
És sajnos most ezt még Neked hiába bizonygatom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.