Polgári per
„S ha egy nap belátjuk,hogy foglalkozásuk
szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem
függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk
továbbra is gyermeklként, saját világunk mélyéről…?”
(Rilke)
„…rokonok
ne bántsatok engem…
mert ti sokan vagytok
én meg magam vagyok”
(cigány népdal)
1.
hát engem űztök el, ki
elhagyott kiskorotokat viszem?
a kert többgenerációs bújó-helyein
szedtem össze őket
később megtaláltam
más titkos helyeket is
még később kilátónál erdei út mentén és kikötőben
ugyanazokon a padokon
- a diófák már végüket
járják
s míg a rang
sörhassal övez körétek nimbuszt
recseg-ropog a lét alattatok amint a kor
(kór) a nevét ugatja
mert az elkótyavetyélt „aranykor”
csak bennem áll össze képpé
a dózerok összetépik a cseléd- s
részesaratóbérből kicsalt nagy bukszusokat;
a pincedombot hol a kislánypisi
kanyargott az árnyékba emigrált
dédi nyugágya felé;
ezt a múltszázadi vizes szép omlatag villát
ahol én voltam
az utolsó lakó
2.
hónom alatt a hosszú éles izmok
hanyattlásomig a Balaton marad már
a tűrőképesség is a szúnyogcsípések ellen
meg a béketűrés más nép gusztusa miatt
3.
a felhők egytől-egyig vérben vagy inkább
borban úsznak
attól függ hajóval jövünk-e
nagymálnaszínű vízen Badacsonyból
hol szüleink borozását úntuk
vattacukor-illatú cigányzenében
vagy apa evez alkonyatkor
míg a csónak hátsó ülésén kuporgok
s a magaspart templomtornya mögül
füstsorompó dől félig vízre eresztve
és a nyikorgó térben a többi csónak is az iskola-
köpeny színű mólós fele tart
a levont kosár oszlopán kikötőlámpa
piroslik; fenékdeszkákon halvér
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Szép versek '89,
