A Konc
Ha egyszer a napot sokáig nem látnám,
Felleg és ködtenger takarná előlem,
Leülnék, kést fognék, mi régóta várt rám,
Neki látnék Téged kivágni belőlem.
Mikor a penge édes húsomba vágna,
Bennem haladva, Utánad kutatva,
Részedre találni, gyötrelmesen fájna,
Folyna könnyes vérem, téged megmutatva.
Görnyedt testemből darabokat szelnék,
De nem választaná szét a vékony penge,
Sejtemet sejtedtől, mert kapaszkodna beléd,
Folytatnám, ne legyen ott, mi belőled lenne.
Elszánt lennek, valaki más ki vagyok,
Bárhogy is fájna, nem hagynám abba,
Nem érdekelne, mit magamból hagyok,
Végig csinálnám élve, vagy halva.
És mikor kész lennék, felállnék lassan,
A véres padlón szívem szép darabja,
Tükörbe néznék, és könnyeznék halkan,
A helyedet látnám üres mellkasomba.
...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.