sötét, vörös vonal

Tolnai Ottónak, köszönettel

Azt gondoltam érezni
Fogom a határt
A forró ablaküveghez nyomtam az arcomat
Hagytam égesse a Nap
Apa és a könyvkereskedés többi tagja
Úgy nyelte a pálinkát mint valaha fociedzések után a vizet kutakból én
Bámultam kifelé a zúgásból csendben kutattam a tájat
Fájt a fejem mint Krisztusnak a töviskorona
Szplitbe mentünk azt hiszem vagy talán nem is tudom abba az üdülő lágerba
Görögbe úgymond nem tudom nem tudom sajnos a nevét csak hogy
Több volt ott lengyel magyar cigány mint hellén
De nem éreztem semmit és
Látni se láttam semmi változást akkor azt tudom
Az Alföld végtelen hullámzó repcesárgája
Csak sötétebb lett pár fokkal és sötétedett az ég is
Ment le Nap az árnyalatokkal mikor zötyögtünk hulltunk egyre Délebbre le
De persze mindenféle fok mennyisége nőtt akkor
Minek következtében a táblákon a jelek összekuszálódtak
Szabadkát a kosztolányiak és brennerek városát csak a buszból láttam figyeltem
Ittam a századelőt
Nem mertünk megállni sötétedés előtt pár hete vertek öltek meg valakit ott
Mert magyar volt nem tudom miért szóval mert volt mersze magyarul beszélni
Azt hiszem mert beszélt
Csak robogtunk ismeretlen egek alá emlékszem és a beleink a sok üléstől összegubancolódtak
Mi csak robogtunk részegen a tengerek felé egész éjjel váltott sofőrökkel
És a vörös vonalak átlépéséből csak annyit érzékeltünk a sötétben
Hogy olykor meg kellett állnunk és ekkor a buszok és egyéb teremtmények gyomrából
A vámosok újra és újra kipakoltattak mindent
Aztán elaludtunk felébredtünk valami balkáni üdülő paradicsomban
Ahol összeölelkeztünk tengerrel éggel
Azt gondoltam érezni
Fogom a határt







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.