Vallomás

Sajnálom, hogy megijedtél s ezért elkerülsz,
De a szerelem olyan dolog, mely elől hiába futsz, menekülsz.
Feltártam előtted szívemet,
Még sem becsülted meg érzéseimet.
Nem tudom, hogy kaptál-e már valaha ilyet,
Ilyen gyönyörű, tiszta, önzetlen szerelmet,
Pedig lehet, hogy soha sem fogod már megismerni igazán,
Mert nem lesz több, ehhez fogható az életedben ezután.
Tudom, hogy hibáztam és nagyot vétettem,
Azzal, hogy előtted érzéseimet felfedtem,
De akkor sajnos nem gondolkoztam,
S a következményeire nem gondoltam,
De azt hittem attól, ami van rosszabb nem jöhet,
S nem számítottam arra, hogy rosszul is elsülhet,
De azt hittem az életem ezután sokkal könnyebb lesz,
S fellobbanó szerelmem miatt majd nem vetsz meg.
De ez nem így történt, s most szenvedek,
A bánat emészti fel a szívemet,
Minden reggel gondolatoddal ébredek fel,
S várom reménytelenül a perceket,
Amikor végre reggelente Veled együtt kelhetek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.