Haza érve
Vonatom sötétben zakatol,
Szemem ismerős tájon barangol,
A sötétben fények villannak fel,
Igen, most az én időm jött el.
Csikorogva lassul a kocsi kereke,
Az utolsó lépcsőről, már reszketve szállok le,
A rideg kövön cipősarkak kopognak,
A sötét pályaudvaron ismerős alakok, ide-oda mozognak,
Karjukat kitárva állnak, s várnak valakit,
Igen, itthon vagyok, ez az én városom itt.
A szemembe hatalmas könnycsepp kerül,
Hátizsákom, most már úgy tűnik, megkönnyebbül,
Az itthoni földet taposva,
Úgy érzem az élet már nem is oly mostoha.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.