A tékozló megint hazafelé indult
Lassú és óvatos léptekkel ereszkedem vissza ős-vermembe,
eredendő, egyetlen
iszapos ketrecembe, Szőr-Citybe,
kinek lakói, ej, kinek lakói
gőzölgő sárgaborsóleves fölé hajolva
inhalálják napjaik,
s hulló szőrű, félkövér macskájuk
bal lábbal az asztal alá tolják,
s ahová, a teringettét!
gyökereim, agyaraim, bajusz-sörtéim
mindmáig visszalógnak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.