EmlÕkkönyv
a kicsi lány törzse
egyenes mint a fáé
aztán egyszer csak két pont mögött
két fájdalmas duzzanat nő
letört ágak helye fájhat ugyanúgy
X
a fiatal nő mellkasán már két mignonégő tejüvegből
kigyúl ha kéz száj érintkezik a foglalattal
X
a keblek Ívét lágyságát szeretők tenyéremlékezete őrzi
X
az anyák melle annyiszor
kilenc hónapig fáj ahány gyermekük születik
X
a belövellt mell kőkemény és 38,5C fokos
mint a napon felejtett görögdinnye
a bábák élvezettel csípik két ujjuk közé
hogy az ügyetlen újszülött szájába segítsék
a mellek szisszenve ismerkednek össze a
mellszívó üvegharangjával
a szoptatós anya melle hámozott
lédús körtévé változik
fiúcsecsemők éles ínye harapja rágja
nyálas kis öklök ütik dagasztják
dögönyözik érett húsát
a jóllakott baba homlokán csillagvirág
szájából ernyedten fordul ki a bimbó
bimbó körül a holdnak udvara őrködik
meg a jóízű szuszogás az emlők
belsejében eárasztott tejutak
a tejfolyó lomha hömpölygésében
járkál valami titok
X
a mammográfus mellel gyurmázó ember
a megérintett mell átveszi az idegen kéz hőmérsékletét
az formálni gyúrni kezdi egészen addig
míg a mell teljesen le nem válik viselőjéről akkor
gépbe teszi
a gép kilapítja mint a
közönséges húspogácsát
így
készül a térkép e belső mirigyes tájról
x
még emlékszem dédanyám nagyanyám
összeszáradt kiürült melleire
amikor egy-egy agyvérzés után emeltem
mosdattam az ágyban lebénult testüket
az öregség mindenéből kiforgatja az embert
megcsúfolva elszívja az asszonyok mellét
helyükön két szánalmas bőrleffentyű
marad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
