Február éji fura érzés...

Befordulva... ágyamban goa zenére szétmegyek,
fekszek, magammal beszélek, saját szemembe nézek,
kegyetlen az élet, fáj és nem tudok mit kezdeni,
az elmúlás szó tartalmát akarom feledni,
fura sötétség, titokzatos püspökladányi éj,
perverz, sötét, keleti, érzelemdús, lágy, méregzöld, kéj,
hanyag eleganciával szájon csókolom magam,
és tapad az ajakápolótól érzéki ajkam,
gyönyör születik, él s hal meg bennem, kívánság szólal:
legyek kör önmagába zárodó mágikus vonal,
legyek mit e kör határol; a mindenség közönye,
sivárság és érzelem tökéletes, bús elegye,
fenhangon szóló fenséges, elmúló szóáradat,
egy, mégis végtelen könnytől ázó, véres gondolat,
szűnjek meg létezni, maradjak hevülő pillanat,
hegy legyek melyet csapadékos szél finoman koptat,
érzés, míg újra szájon nem csókolom önmagamat,
friss halálport töményen hígító hajnali harmat...
2006





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.