valamiről 2

az égbolt pont olyan mint máskor
fényes mezők alatt
fodros bárányokat terel a szél
de lenn a föld tüdején
már látszik

hogy izzó volt a nyár
és nem tudjuk mit hoz a tél
az idő porló tarlót és
kiszáradt kutakat hagyott
de az ember csak játszik

pedig inségre készül az élet
nagysága elmúlt
és megperzselt holnapot hagy

végül meglehet
csupán Napisten trónja marad
és mi kozmikus ködbe zárt
nyarak
vajon vallhatunk valami fontosat
az embertelenségnek










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-22 23:24:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-23 00:49:14