Antal Krisztián : A világosság felé


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 10 perce
Bátai Tibor 59 perce
Tímea Lantos 1 órája
Metz Olga Sára 1 órája
DOKK_FAQ 1 órája
Serfőző Attila 1 órája
Szakállas Zsolt 1 órája
Mórotz Krisztina 1 órája
Filip Tamás 2 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Szilasi Katalin 3 órája
Paál Marcell 3 órája
Bara Anna 6 órája
Misinszki Hanna 19 órája
Gyurcsi - Zalán György 19 órája
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Valyon László 1 napja
Tamási József 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 órája
az univerzum szélén 6 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 12 órája
Bátai Tibor 17 órája
az utolsó alma 17 órája
nélküled 19 órája
Az amazonok rejtett zugai 23 órája
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Metz-Művek 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Antal Krisztián
A világosság felé

Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
                                        
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.

Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.

De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mélyvízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.

Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.

Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,                                        Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Éj és Köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 17:39   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-02 16:51   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-02 16:42   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2025-07-02 16:41   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 16:40   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-02 16:33   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 16:16   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-02 16:05   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 16:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-02 15:59   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára