Tanult ember
Megelőlegezem, hogy...
Én megtanultam mindent.
Mindennel tudok bánni
elfogadható szinten,
ezt megmondhatja Bárki.
Persze a féltékenység
nem lesz majd tárgyilagos,
de ettől függetlenül
a tény...! Az másodlagos.
Nem én vagyok a fontos,
hanem amit csinálok,
hogy egyeseket zavar,
mert... Annyira sajnálom.
Legnagyobb ellenségem
csodálatát kivívni,
sajnos a feleségem,
ezt nem lehet kibirni!
Képtelenség tudom jól.
De ettől szép az egész.
Nekem pedig tápláló
kihívásnak oly merész.
Szép lassan kényszerítem.
Csak bele ne rokkanjak
tudásom közepette
nagyszerű akaratba.
Hibázni én is tudok
és akkor mi lesz, álom?
Legnagyobb bánatomra
meddig, hiába várom.
Javíthatatlan énem
csak azért is keresi
az együttműködni kész
rám hízelgő kegyeit.
De addig kóstolgatom,
tanulom a valóság
oly gyötrelmes kínjait,
hogy mégis rám foghassák:
...tanult ember! Igaz is!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
