Kétségben

Nyugalomra lenne szükség,
ehelyett a fokozott
lelkikényszer, türelmetlen
csakazért is, sokkoló,

elviselhetetlen mérce,
melynek láttán bódulat,
megoldásra nem jut érme...
A gyökeres fordulat?

Formálható, terelhető,
olyan, mint a birkanyáj,
vagyis, mint a napraforgó,
mindig csak a napra jár,

és az órvos is megmondta,
így most már tisztán látok,
ezért nincsen meglepetés,
nyugodtan sírdogálok,

hogy mihez tartsam, vagy, ha nem,
hát nem kell sok(k) a bajban,
tőlem éppen megtörténhet,
nem sajnálom - csak magam

írdogálok mindenféle
okos, ostoba dolgot
és be nem látom, nem kéne
javítani? Ha rontott?

De amilyen okos vagyok,
egyben olyan hülye is.
Hibát hibára halmozok,
mégsem tudok csüggedni.

Becsületes munkát végzek,
aknamunkát folytatok
magam ellen, ne is kérdezd,
mitől ez a rágalom.

Az éjszakai rohamok
nappalra megnyugszanak
és Isten bizony jól vagyok.
Mert kint, a napsugarak

nagyon jól végzik dolgukat.
Hétágra sütnek délben
és árnyékot sem jól mutat,
csak aki van - kétségben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.