Középsõ falat

Amíg szakállad nem lesz ősz (mert most sárga)
s nem fulladsz bele a füstölgő pipádba,
a fröccsöd lefolyik lassan az álladon,
s föl tud száradni a nyári tűző napon;
amíg akad, aki a kocsmából kiver,
a közértbe pedig lesz elmenned kivel;
és míg érzed, hogy fáj ott lent, a prosztata,
meg hogy egymagadban úgysem találsz haza,
ahol rozsdás rezsón főzöl egy langy levest,
és hogy ne legyen ma sem unalmas az est
csak bekapcsolod a régi szemcsés tévét,
hogy megbámulhasd a bemondónő mellét.
Addig te vagy nekem a középső falat:
nem is emlékszem rád és nem is vártalak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.