Az utolsó kérés

Félek
az idő széttör
kifakít
meddő vágyak
halott sivatagában
rég elporlott
lábnyomaidban lépkedek
sehova nem vezető
és sehol véget nem érő út ez
mégsem téríthetnek el
álomi tájak
bódító illatokkal
terhes rózsakertjei
mert Hozzád
égre nyúló kezű kaktuszok
között vezet az út
éles kövek sebezte
mezítelen talpam fájdalmát
befelé zokogom
tövisek szaggatta bőröm
vérző sebeit
könnyeim sójával szárítgatom
a Golgotára tartok
félek ------
ne hagyj megfeszíttetnem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.