Virágok

Kimegyek a kertbe, virágokat látok.
Minden egyes szirmot hosszan megcsodálok.
Bárcsak virág lennék! - futott át agyamon -
És nem lenne többé bús gondolatom!
Csak mutogatnám magam levélnek és fának,
Én lennék a szépe kerek e világnak.
Messze földről jönnének, hogy megcsodáljanak,
S én csak mutogatnám hamvas szirmaimat.
Soha el nem hervadnék, mindig csak pompáznék,
Legszebb ruhámban vígan dalolásznék.
Mindenki locsolna és gondozna engem;
Mindenkor és mindenhogyan, minden nap és percben.
Amikor ezt így, ily szépen elképzeltem,
Arra járt egy férfi, s széttiporta kertem.
A legjobban csodált tarkabarka virág
Szára könnyen eltört, és megasta magát.
Csak néztem távolról tehetetlenségét,
Elszáradt szirmait, apró levélkéit,
És csendben gyászolva magamban,
Elhatároztam: jó, hogy ember maradtam ...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Napokra festett arany (Budapest, 2006)
Kiadó: Accordia Kiadó