Gondolatok hazafelé

Akusius:
Gondolatok hazafelé

Az esőben ázom, fázom.
Sárga buszom fényét már látom,
De gondolatban máshol járok,
Csak Csókodra vágyok.

A Csókra,
Mely életet lehel belém,
Mely tudom hogy csak az enyém,
Mely felmelegítené összes erem,
Mely elvenné újra az eszem.

A busz robogására eszmélek,
Riadtan fellépek, körülnézek, bérletet kérnek.
Fáradtan, kábultan helyet foglalok,
De a szívem lobog, újra Rád gondolok.

A megállók, mint sötét árnyak rohannak,
De gondolataim tovább robognak.
Másodpercenként két világ közt lépdelek,
Ridegen néznek az arcnélküli emberek.

Egyik pillanatban a járatom útját figyelem,
A másikban újra itt vagy mellettem.
Teljesen összemosódnak a képek,
Veled a fejemben az ajtón kilépek.

Gyors lépések, 3 perc alatt a házhoz érek.
Még két emelet, négy nehéz lélegzet,
És végre megpihenhetek.

Az ágyon fekszem, de érzem, lebegek.
Szívemben túlcsordulnak az érzelmek.
Becsukom szemem, s érzem arcomon a kezed.

Álmom olyan, mint a valóság,
Megszűnik köztünk a távolság.
Átlépem a Gondolat Birodalmának határát,
Meglátogatom újra Szíved Várát.

Újra láthatom szemed báját,
Nézhetem életem legszebb lányát.
Testem minden porcikája vibrál,
Agyam az Álom elől már nem hátrál.
Elfoglalod agyam minden egyes porcikáját,
Felgyorsítod vérem csatornáját.

De egy pillanat alatt tovaszáll minden,
Elmúlik az összes inger.
Felébredek és mégsem vagy velem,
Üresen tátong mellettem a helyed.
Átfut rajtam a hideg,
S a Szívem újra rideg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.