Alszol még valahol messze

Elcsigáz a vágy, távol vagy,
szenvedek, mert messze a hegyen túl,
a vizen túl, és túl mindenen,
fekszel ágyadban, szépen, csendesen,
és majd ha üt a hajnal órája,
nem lehetek melletted, te drága.

Őrjítő ez az idő, lassan telik,
és a várt alkalom szinte távolodik,
Esik is, meg sötét is van,
Zuhog az eső, de a lámpa ég,
nem társam így a sötét ég,
még nincs hat óra, de már fent vagyok,
ha ezt folytatom, tudom, elhalok,
de akárhogy próbálom, aludni nem tudok.

Rád gondolok. Mindig úgy látlak,
ahogy a hajad kibontva van,
és mosolyogsz, vagy nézel nyugodtan,
vagy ahogy fekszel csillogó szemekkel,
lüktető ereid s szíved énekel...

És most már vagy ezredegyszer,
döbbenek rá, hogy mellettem nem fekszel,
hanem túl a dombon, meg a szirten,
a Balaton partján alszol a sötétben,
álmodban titkos fény világol...
Nagyon hiányzol!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.