Golyózápor

1.

Mindenkit megölelhetek?
Egy golyózáporban talán.
Hol eggyé válnak a testek
és nem érezni a halált

hanem élni csak egymásért,
takarni, aki még szuszog,
kinek eszmélete játék
és rajt halottként mozdulok.

Így táplál ez a Föld engem
szép emberi természettel,
olykor felfoghatatlanul

adva agyamba szerencsét,
hogy emlékezzem, ő még élt,
mikor lelkem kiszabadult.

2.

Csak így tudjuk, ki az ember,
nem számítóan, hidegen.
Elmebajos, ravasz tettel,
ördögvérrel a szívedben

csak az erőszak pusztíthat
csecsemőt, öreget, asszonyt
egy gombnyomásra. Szadista
győzelemöröm. Megfontolt.

Szabadulnék, de nem lehet,
hisz zárt, tömör gyülekezet
lett a gondunk, ez a globál,

hol szeretni képes, mégis,
fellazító magömlésig
mindenki, aztán továbbáll.

3.

Kitárult, önveszélyes faj
rondít bele otthonába,
hisz új nagytőkés robaj
karma már mélyen kivájta

milliárd szegény ételét.
Ők mind éhezve születnek.
Mondjuk, ordítjuk a veszélyt
s tengernek adunk még cseppet.

Szorult szív, orvos kezében,
úgy kezd remegni e szégyen,
mit nem törölhetsz ki soha.

Okádva emlékeznek rád,
kik végperceink siratják
s társ vagy e bolond birokban.

4.

Luxuskocsi kell és nagy ház,
kitanult álomszerető,
undorító hatalomvágy,
minden, ahol a pénzed dönt

és csizma, mivel eltiporsz
gyenge lázadót és szegényt.
Nem hallgatod meg, aki szól,
ő csak egy halálraítélt.

Elmúlunk, összetorlódva,
a természet fáradt torka
lassan a fejünkre szorul.

Nincs hova kivándorolni,
minden mástól lopott holmi
ide, a Földre kiborul.

5.

Megszerezheted másikét
és be is csaphatsz mindenkit.
Ez új idő, újabb miért!
Nem elég egyszer szerezni,

tűrni kell, vele kell élned
minden rossz bajával együtt
és szaporítani kéjjel -
nemcsak úgy eltervezgetjük.

Nézz tovább, még ezer évet,
vagy ne nézd, csak olykor képzeld,
hogy te is élhetnél abban:

ember lenni, számkivetve,
hol nincs madár, nincsen lepke
s lábad elsüllyed a porban!

6.

Ez nem az én napom, tudom,
mindenki még többet akar.
Szegénynek lenni irgalom.
Ki mondja meg, ha gondja van

s ki kelti fel, ha elaludt?
Álmodik ligetes várost
és bőséggel rakott falut,
mosolyt, hol a kézfogások

még békében megtörténnek.
Ha szegény, hát szegényének
hagyja el ajkát. Mert ember!

Nem dalol ő semmi másról,
mint ami van. Valóság szól
nyomorából, mi kegyetlen.

7.

A Nap esténként eltűnik,
mert mi elfordulunk tőle.
Szegény baját el kell tűrni
s nem mélyre ásni a földbe.

E Föld adott tengert s embert,
levegőt, tüdőt, virágot.
De sosem adott kivételt!
Ezt te tetted s a Nap látott.

Tán a szegény szava fontos.
Érzi az üde harmatot
és várja az ölelést,

ebben a golyózáporban
halva is szeretni jobban
s betakarni, aki még él.

2007. november








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.