Bántlak, szeretlek
Mint a gyermek, aki magányára döbben
S fellódul a földről a játéka közben
És sír, tombol: Anya vegye végre ölbe...
Ekkép bántlak Téged én is így bömbölve.
S mint a gyermek, midőn odabújhat végre,
Ahol legerősebb anyja szívverése,
Megnyugszik csöpp lelke ismerős zenéjén...
Eképp nyerek én is békét szíved mélyén.
S mint édesanyának rossz gyermeke nincsen,
Lelke mindig tárva: had bújjon a Kincsem,
Gyermek könnye mind az anyaszívre hullik...
Úgy bocsáss meg Te is, míg szívem megnyugszik!
S az édesanya lelke is csak ember-lélek:
Megtelítik azt is könnyek, szenvedések,
Vígasza lesz akkor majd e gyenge gyermek...
Bocsáss meg Te is ha bántlak, mert szeretlek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
