Rossz napok

Kezemet néha elengeded,
átgondolod, mi lenne nélkülem veled,
Szeretlek nagyon jól tudod,
viszont hisztijeimet régóta unod.
De ez sírva is én vagyok,
szeretem, ilyenkor az ölelések nagyok.
Megpróbálsz így megszokni,
csak a dolgaimat szeretnéd eldobni.
Nem szereted a kabátom,
pedig, ha nincs rajtam megfázom.
A csizmám sem tetszik,
pedig ő is jól melegít.
A sálamba bele sem kötöttél,
tudod, hogy jön a hideg tél.
Mikor szorosabban kell, hogy hozzámbújj,
mikor a szél átölel s továbbfúj.
S ez a tél végleges,
ezúttal nem csak képletes.
Ez más lesz mint a többi,
ezután nem fog tavasz jönni.
A virágok sem fognak többé kinyílni,
s a hangulat nem lesz mostmár idilli.
S bizakodva nézek majd magam mellé,
reménykedve, hogy te kísérsz hazafelé.
Csak hiú ábránd marad ez már,
számomra nem lesz nyár, eztán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.