Élet-ostrom



A kintornás
utolsó szavai
a ködben lobbantak szét.
„Többé nem jövök”-mondta,
és eltemette a zenét.

Lassan suhanunk át,
hónapokból fordulunk ma
másba,
villanó keresztsáv lehellete űz,
tesz a megalkuvásba.

Az utolsó szavak
mindig megkapaszkodnak,
ha élet-ostromból
valók is.
„Többé nem jövök”,
-hangzott a hang.
Olyan igaz volt,
de olyan vak is.

Mikor hasonlóan
csengett a szó,
utoljára utazott,
hányszor gondoltam
át azóta,
az élet kettőt lapozott.

Az utolsó szavak betűi
értelmesek lettek.
Valahogy,
mint kintornásban
a dal,
vegyületté
keveredtek.


Az elváló szavak
etimológiái is kurtábbak,
és mások.
Összevisszaságban ülnek,
s lépnek vissza
a hitetlen Tamások.





Az utolsó szavai
a kintornást is elárulták,
Júdás szól ekhójukból,
s a részekből,
valami furcsák.

A ködben dadog évek óta,
és létért könnyeivel fizet.
A kintornás áll, én is állok,
szavak lesznek,
párából vizek.

Az utolsó szavak érvényesek,
ez törvény,
és ez  értelem,
elfogadod, vissza nem jön
marad a köd,
marad a végtelen.



                                              






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.