Tagadás

Nem hinném
hogy őszre
jönne
rám
a betyár
parttalan tagadás
mikor
a coltod
fogva rám
közel a rothadás
mint acélon
növekvő korhadás
nem célom
céltalan
kornyadás
és van még bennem némi gát
mi átszakad
ha itt az olvadás
ez oly hatás
mit rögtön kiheverek
ha fejem ide verem
ebbe
a veszekedett
csak bajt hozó
gyenge
véletlenbe
bízó
egyre
hízó
disznó
karámba
ha már nem viszketek
kívánd hogy így legyen
elmegyek oránba
de ehhez még korán van
tutáliber máliber
ha jól esik válni kell
mint szar a májától
igazak álmától
hangos az aréna
erénye
ott lenni jó tréfa
élveteg
nézeted
élvezem
bánatot felejtő
megejtő
tepertő
mellé az eper lő
újjé
megvan az új rém
én elfutok elő-
le(g)
ez jutott belőlem
de nem vagyok belőve
véget ért tévedés
méhlepény mérgezés
Budapest, 2008. 02. 13.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.