Ne nézz, igyál


Leültem, néztem a söröm (márkáján fátyol,
nem számít a mondanivaló szempontjából,
maradjunk annyiban, hogy minőségi világos),
Ő visszanéz rám.
Nézzük egymást. Belenézünk egymásba. Nem tudom,
hogy egészséges-e ez a kapcsolat közöttünk, no meg az,
hogy a sör néz. Nem volt szándékomban emberi tulajdonságokkal
felruházni ezt a hideg, számbakomló folyadékot.
Akkor maradjunk annyiban: a sör nem néz, csak ül tompán
az üveges seggén. Én nézem az üveget, benne a hideg sörrel.
Ahogy fixírozom, egyre csak fogy, csappan, hiányzik.
Forgatom az üveget. Még mindig csak szemlélem, bele sem
kortyolok, de valami bűbáj folytán csak fogy, egyre fogy.
(Még hogy nincsenek csodák…) Ez hihetetlen. Nem lyukas, nem ereszt.
Én sem voltam még. Csak szemmoccanás. Ő, azaz AZ ÜVEG,
BENNE A SÖR, ami még megmaradt, karnyújtásnyira.
És még mindig tartom magam. Nem kortyolok bele, nem!,
próbálom megismerni. Eggyé válni akarok, azaz habozok,
élvezem, ahogy a melegen eleven bőr hozzásimul az üvegruhámhoz,
ahogy csillogó szemekkel gyönyörködnek gyöngyöző buborékjaimban.
Kezd elegem lenni. A sör mindjárt elfogy, és még nem ittam...
hopp! hirtelen rájöttem, hogy görcsös feszültségemben elfelejtettem a zent.
Óóó, én balga! A sört nem megismerni, eggyé válni vele…inni kell!
Hordószám. Csörömpölve. Vörös fejjel. (Unicummal.)
A többi röhög, marha, mondják, hogy ennyi az
értelmiségi szintem. Ez a kifejezés megnyugtat az ellenkezőjéről.
Nem ennyi. Sokkal kevesebb és egyre csak fogy.
Mert én vagyok az egyetlen tökkelütött itt közöttük,
aki istenigazából meg akarja ismerni, milyen is
a sör valódi természete.
(Paradoxon: A sör sem tudja, hogy ő sör,
akkor mit akarok én? Egyáltalán: ki iszik meg kit?)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -