Liszt Ferenc tér, délután hatkor
Volt - nem is olyan rég - egy szép világ,
Hol nem lakott Fekete Éhínség - Király
Szabadon szelve az országot hajnalban
Akkor volt új és langyos - a fagy.
Ma bizonytalan ül kalapján a lánya,
Mi történt vagy miként ért ide a sors - hányta
"Egymássaldolgunkvan" érzése, düh és érzelem
Kiváltva mély szakadékot egymás mellett?
Kalapon csücsülő kis manó, vajon
Érdemes vagy-e annyira nagyon,
Úgy gondolja-e az Isten megoldjuk?
Vagy reszketve szakad szét - mondjuk...
Vagy remegve fonódik szorosabbra
Mit idők pora nem hagy abba,
Egy hangulat, egy látszat, egy árnyék -
Soha nem múló érték - kábé...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
