Liszt Ferenc tér, délután hatkor

Volt - nem is olyan rég - egy szép világ,
Hol nem lakott Fekete Éhínség - Király
Szabadon szelve az országot hajnalban
Akkor volt új és langyos  - a fagy.

Ma bizonytalan ül kalapján a lánya,
Mi történt vagy miként ért ide a sors - hányta
"Egymássaldolgunkvan" érzése, düh és érzelem
Kiváltva mély szakadékot egymás mellett?

Kalapon csücsülő kis manó, vajon
Érdemes vagy-e annyira nagyon,
Úgy gondolja-e az Isten megoldjuk?
Vagy reszketve szakad szét - mondjuk...

Vagy remegve fonódik szorosabbra
Mit idők pora nem hagy abba,
Egy hangulat, egy látszat, egy árnyék -
Soha nem múló érték - kábé...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.