Adamcsik Norbert : Búcsú az élettõl.


 
2841 szerző 39159 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 9 órája
Gyurcsi - Zalán György 10 órája
Bara Anna 12 órája
Mórotz Krisztina 14 órája
Ocsovai Ferenc 15 órája
Ilies Renáta 16 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Köves István 18 órája
Horváth Tivadar 22 órája
Duma György 1 napja
Hodász András 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Janus naplója 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Zúzmara 9 órája
az univerzum szélén 15 órája
ELKÉPZELHETŐ 19 órája
csega 22 órája
Gyurcsi 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Bara 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Adamcsik Norbert
Búcsú az élettõl.

Megöregedtem, eljárt felettem az idő,
Érzem a halál hamarosan én értem is eljő.
Tudom, hisz szemem homályos, kezem remegő,
Vár már végső nyughelyem, a csöndes temető.

A föld, melyben testem végleg megpihenhet,
Hol porhüvelyem lelhet végső menedéket,
Mert porból vagyunk, s porrá leszünk,
Ez az örök szabály, melyet meg nem szeghetünk.

Ezért szeretteim, barátaim, immár Isten veletek,
Mert utolsó utamra indulok, honnét vissza nem térhetek.
Köszönöm azt a sok jót, s boldogságot, mit adtatok,
Melyet én már vissza nektek többé nem adhatok.

Köszönöm Istenem, hogy e földön emberként élhettem.
Ugyan csecsemőként kezdtem, de idővel férfivé érettem,
Megnősültem, s feleségemmel gyermekeket nemzettem,
De becsületben őket, kedvesemmel felneveltem.

Öregszem, s az idő egyre csak múlik,
Az a kevés ősz hajam is lassanként kihullik.
Nem vagyok oly erős, mint ifjú koromban,
Feleségem korán meghalt, nem tarthatom két karomban.

Lassanként a föld lesz új otthonom, hova megtérek.
A halál kopogtat, ajtót nyitok, de tőle nem félek.
Kaszás helyett elhunyt szerelmem áll előttem.
Kezét nyújtja. Megfogom. Testemet elhagyja lelkem.

Innentől egy másik élet veszi kezdetét,
Tán egy szebb, s jobb, boldogabb szellemi lét,
De szívemben őrzöm hosszú emberi múltamat,
S a Mennyig kísér majd a sok régmúlt, boldog pillanat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-13 00:17   Napló: Janus naplója
2025-07-12 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-07-12 23:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 22:36   Napló: Zúzmara
2025-07-12 22:01   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 21:37   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 19:05   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 18:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 18:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Horváth Tivadar őrület
2025-07-12 18:04   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina