Szárnyaid alatt

Lehet itt lakom szárnyaid alatt és éjszakák után
szobámba téríted  nappalokat, lehet felhúzott
karokkal lengsz gyönyörű hazámtól más hazámig
és lehet édesen vagy éltes, szorítasz és megversz,
de szeretve sosem mondalak

Úgy, azon alszom, amit elhagytak az esők,
vizükben kiázott arcommal figyelem, milyen
pillantásokkal fontolod a reggeleket, néha
még meg is lopom szépséged, te csúf,
örökké éhes, hangomba költöző kiáltozás

Csak én, szemekkel nézek, folytatlak mérges
rengetegek felé, zenélek, eleget koldulok neked,
hogy elégszer nevess rám és dalolva szórj a fák közé,
a megszabadított szólás ágyásaira, a hithű
állandóság kertjébe temess

Megszóllak, szeretlek ugyancsak gőggel, gyönyörrel
és gyötrelemmel, mert szelíd vagy és vad is tudsz lenni,
szent vagy és kurva, ki szabadságom velem siratja,
és kinek láncosan is testére égnek az élvezet
mélyen vágott ráncai

Vérre gondolok, hihetőn csillanó vérre, szövetségekre,
testvériségre, házamba kopogj, fuss velem, széllel,
viharral mérd az életem, csak magaddal eressz a
tágas földeknek, igyál jó bort s egyél, ne adj nekem, és
ne kérd, hogy megértsem









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.