Fényesség

Csillogó fénypont házak között.
Felette egy kissé halványabb.
Egyik úr, másik szolgának,
avagy szolgaságnak öltözött.

Az este nem egyforma nékik.
A járókelő is meghajol
a nagyobb előtt, hisz így van jól.
A kisebb szomorúan fénylik.

Egyszer csak hangos pukkanás.
Lábunk előtt üvegszilánk,
szétfolyt, túlértékelt büszkeség.

Felnézünk s amott egy halvány,
csendes, öröknek tűnő láng
könnyezve ontja reánk a fényt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.