AMI SZERET





Nem téged.

Az utat, ami hozzád vezet.

Vagy téged, a hozzád vezető úttal.

Vagy túl rajtad; de te az út része vagy.

Sem egyik’, sem másikat.

Mindazt, ami ennek során bennem.

Ami szeret.

Ami kifordít magamból, és egységessé tesz a világgal.



Magamról végül is nincs mit mondjak.

Je est un autre – állította Rimbaud;

mást se tudott tán. Akár mester a fát

faragni állítja: máris tárgy, nem én,

mert csupán az élet marad ki belőle.

Ennyit tudok. Magamról. Hogy nagyobb mester

segítsége kell a végső kimondáshoz, amikor

már nem tréfál meg idő, kedély; beáll a kép.

„Az én más” „egy másik”, mi leválasztható,

s már nem teljesen én. Ki én vagyok, az nem

bontható – jóllehet maga bomlik,

nem építhető – habár maga épül.

„Vagyok, aki vagyok” az út, igazság, az élet –

egy autópálya melletti hitvány földúton;

jutok, amíg jutok, s tudom: út tovább nincsen

lábaim lóbálásánál; araszolásom határjel.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.