Petz György : Csillagalattjáró

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 21 órája
Farkas György 22 órája
Cservinka Dávid 23 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 9 órája
Minimal Planet 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 13 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 14 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 18 órája
Gyurcsi 18 órája
Jószándékú párbeszélgetés 21 órája
A vádlottak padján 21 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Petz György
Csillagalattjáró

1.
Ó, jaj, hogy minden jelképpé válik,
amit kívántam egyszerinek, de úgy,
hogy bármikor megtörténhet, mert
hétköznapi, nincs mítoszuszálya,
kométafeje; de anyag és van, és nincs
amit múltnak-jövőnek hívnak,
mert volt a lesz, és eljő a múlt,
találkát adnak mindenek e percben,
hisz egyszeri, mert nincsen történelem,
most keletkezik mi örökre kihúny,
s nem húnyhat ki, mi örökre keletkezett,
mert minden jelképpé válik, e vihar
mit kívül érzek s a csönd is,
mely belülről fakad, s túl égzengésen
üzen egy nagyobb csöndebb csöndnek.
2.
A hasonlóságban – különbözünk
különbözőségben – hasonlítunk;
Parmenidész szeretője lett volna Zénon,
Szókratész körülöttük ifjú suhanc,
Platón meg kitalálta az egészet,
hogy őbele folyjon minden patak,
s legyen ő a tenger, amiből párák szállnak,
s ha jövő folyamai lesznek is, lehullott
esőjét magukba gyűjtve majd egyszer –
mind belefolyjanak: múltból, jövőből;
mert oly könnyű és oly nehéz az idea.

3.
A napok
Kikelnek belőlem, mint apró magocskák
és a szál vagyok én, mire fölfűzetnek.
Eleje se vége, s csomótlan szál vagyok,
nyakakba nem illő, mert isten ékszere:
nincsen aki hordjon, nincsen ki viseljen.
Lehet, hogy a csillag, mire nézünk, rég nincs.
Lehet, hogy az óránk rég rosszul jár;
s nincsen idő – mire úgy hittük rég.
Sötét az éj – mert bárki lehullhat,
mit véltünk öröknek – mind odahagy;
mítoszaink mind belsőnkbe nőnek,
s ráég a testünk, míg élve marad.
Kikelnek belőlem, mint apró magocskák
és a szál vagyok én, mire fölfűzetnek.
Eleje se vége, s csomótlan szál vagyok,
nyakakba nem illő, mert isten ékszere.
4.
Uram,
én a világot magammal mértem,
vagy rámértem magam a világra,
s nem értem, mivel megmérni véltem
egy világnapban az ellibbenő szárnyat.
Próbálhat-e mértéket, kinek mértéke
megállapodás, fényeknek megállj,
és súlya a fénynek, hogyha megállt.
Mennyi a bizalom bennem, elfutóban,
hogy amit látok, nem volt, hanem van,
csillagot, Téged, én tartlak össze,
múltból néző szemmel jövőt hiszek,
ez minden, amit becsülünk mának;
ami köztünk van és általa mi;
nem áltat testvériség csillagporfénye,
aluljárókból porosan lépek,
nem nézek Rád, mégis tekintetem mélyén
helyed van; jobbik énem, a hasonlatos –
és gyermek kezemmel szélforgót ragadok:
enyém a szél és napodon árnyékot adok.



5.
Miért gondolod: fiad inkább rokon,
közelebb állna hozzád, mint apádhoz
te álltál egykoron,
hisz most közelítesz, korosodván,
hajadból kifakuló jelennel,
mikor idegenben
is meglátod mindazt, ami rokon,
már-már mindenki ismerőse vagy,
közöd sosincs részhez,
mindig az egésszel kell hogy tartsál,
melynek része lehetsz.
6.
Hogyha tudnám mind, mit egykor tudtam;
házam, szobám oly hatalmas volna,
milyen apró voltam benne egykor;
Istennek is más mérete lenne,
sokkal nagyobb és egyszerre
sokkal kisebb lenne.
7.
Ó, a madár, mind a madár,
lelket visz, lelket kaparász,
megül ágon, feketéllik
csőre, karma egybe fénylik;
fényesség a lelkek titka,
tépi-marja, ki hogy bírja,
kinek nem jut – annak könnyű,
csinál, mintha volna szörnyű,
éhe lenne, lélekéhes.
8.
(Egyiptom felé)
Kisebbik nevem tudom idelenn én is,
a nagyobbról nincs ismeretem; hordhatnám
pedig, és átírathatnám a könyveket,
mik tőlem jönnek; úgy tesznek legalább is,
de van egy még titkosabb
és legfensőbb olvasat,
minek hangját se hallom, szavát se értem,
ha el is jutna fülem mezejére – se
látnám, mert oly ősi, vad, nincsen rá nevem,
s ha megszólíttatik, én is vele megyek.
9.
Én, ki ifjan, egykoron,
magam kitakartam s paplanom
lerúgtam rólam, szabadon
akartam élni, álmodom.


Hányféle csöndből gyúrtak hozzá,
míg benső hangom elcsöndesült;
Hányféle zajjal kerítettek,
míg a kerítés belül került;
Miféle számok egyik-másik
része voltam, ki lázadozik,
s magát a matematikát
vontam kétségbe. "–Álmodozik."
(Ha kérdezni már nem tudok, hitem miből lesz?
Kérdezd meg a napot, a holdat, a csillagot:
létük mivégre.)
10.
Aranyos lény az ember
az ember
Nyáron jobb a hóember
hóember
De még jobb a jóember
jóember
Akár nyár van, akár tél
nem gazember.
Mert minden halál három évmilliárd kudarca,
ha az egyént nézzük határaival,
normális életrésze a fajnak,
de a faj képtelen örülni, érezni,
mert azt lebontva lehet csak: arra, aki meghal.
11.
Fiúnk azért fiúnk,
hogy másként tegye próbára
a lehetetlent, hiszen az
életveszély és köztünk él.
Ki festő, könnyű annak,
ha néz, már másként lát,
s csak kezét űzi-hajtja.
A csillagok közötti rést,
ahonnét senki se néz;
szeretni a dolgokat
magukért,
s nem gőzüket, mi égre ér,
nem analógiák ködét,
de világokat, Cezanne
almáiként a mindent.
Hasonlat, ládd, az élet is:
vágyott – előre,
sajnált – utóbb,
de mindenképpen
végével lesz teljes
(Miféle tévedés,
miféle kerülőút,
miféle vegykonyha miatt
szül irodalmat az agy?)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés