Kiskarácsony

Kis hazugságok. Nem akkor,
nem ott, nem te voltál. Meddig
kell még nekünk ásni, válogatni
az ódon csontvázak között, míg
későn érkező égő pecséteddel
megszenteled végre tévedésünk,
ha erre kérünk?

Kösz, hogy már nem hihetjük
hogy ennyi az annyi, lemértük,
régen megmondták, hát meg kell
ölni, minden idegent. Kibillentettél
ügyesen a biztosból, és a
jólét sem hiszem, hogy sokáig
vendégeskedik itt.

Ne vedd fel, hogy ordítok, mert tudatod
velem, az öntudatom átmeneti tény.
Ki, ki, ki marad csak ötven évig itt, úgy
hogy még tudja  ki voltam, minek éltem?
Hogy jó volt a cseresznyefán! Hogy
el kellett veszteni magam, hogy tudjak
végre szeretni mást!

Én elmosódok lassan ideát, te most
érkezel. Sosemvolt történetedből
hogyan lehetne kulcs egy fontos
átmenethez? Sorraveszem a birkákat,
négy pásztort, Máriát, a kicsi gyermeket.
Keresem a pontot, hol közelebb
léptél, hogy megértselek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.