Örökkancsal lét

Fázott bent a hús,
magára húzta a radiátort
súrolta bőrét,
mint ma reggel a tompa borotva
Kiült a kertbe,
hogy csak magára zárja az ajtót,
kopogjon a szél
s pillaminként szurkálja vágyait.
Vetődjön hamar betonra
a képzelet,
s élvezze a hálivúdzöld
szép gyepen a csámcsogó létezet,
hogy liheg már az akarata
meghúzódtak izmai.
Megfáradva a kocogástól
ledől egy darab hangra
s lubickol a testen az álom
iszkol, úszik, menekül
keserű fürdőzésben
a kecses illat ázik
sóhajának bűze hallhatóvá válik.
aztán
mégis
titokban felriad egy semmi zajra
hirtelen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.