Egymás életében



A legszebb, hogy egymásban élünk,
egymás életében,
s a másik, ha kikopik belőlünk,
mint cipőt, kabátot télen
gyengéden
felejtjük oda tavaszoknak.
Elveszteni nem,
csak feledni szégyen.

Mindig újabb és újabb
életek épülnek és kopnak
belénk és belőlünk,
s csak néhány, melyet
a miénkkel együtt végigélünk.

Az a néhány,
mint mosolygó tükörcserepek
szikráznak némán,
cinkosan időről-időre
ránk, folyton feltűnőkre:
"haladjatok, mi jövünk veletek."
s imbolygó napsugarak,
lidérc-léteik emlék ízű nyarak.

Így hajlunk el folyton
egymás életében, szép
szövésű fonalak,
szendék
és ragacsos kötelek:
egy anyagból font sorsok,
ősz parókás, cuppogó telek.

A legszebb,
hogy mégis annyira mások
vagyunk. Látod,
ereim mélyén a karcolások
és a színek, a minták
egy álomra inkább
hasonlítanak, mint Rád.

De Rólad álmodom, Rád
emlékezem, míg velem
futod véges köreid s kottád
vésed dalomba mámorosan,
kísérve zörgő énekem:
ugye, ha el is maradnak,
de jönnek még, kísérnek sokan?

2:42 2009.01.17.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.