Távolról
Kirúgva alólam mindent, mi volt
és a mának letakarva szemét.
Emléket törlő, magammal kitolt,
jóságosnak vélt, bolond szerencsét
e fagyos, szeles délutánon,
hol a ház oly üres. Haza mennék,
de inkább csak éppen haza vágyom,
már nem volna jobb, ha otthon lennék,
nem ragadna magához vágy, mi fáj.
Az ajtón belül nem volnék szabad,
s ha ölelnél is, ez a bármi zár
keserítené édes ajkadat.
(2009. január)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
