A kedvedért
hát jó
nem leszek
vad hóvihar
paplan alatt kis csíra leszek
sötétben várok
hogy fénylő legyek
virágporos szárnya
suhintson át a nyárba
apró célok futó ügyek
hálózzák be majd
mint az erek
hajló növénytestemet
gyökértől levélig
és tovább
gyümölcsig
kering az élet
csillogó nedve
barlangból tengerig
onnan az égig
száll mind
lehűlve hull
és tél lesz megint
pedig ilyenkor
lehetnék sűrű
nyílt szembe sót szóró
bénító macskanyúzó
torokhangonragadó
megrázó
szívhangotfacsaró
fejhangonálló
űűóóó űíííóó
fehér halál
harminckét foggal vicsorgó
alvó csírát őrző
olvadó kegyetlenség
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
