Nekünk jó legyen

Borzasztó hatalom. Merre viszed kezét
annak, kit leigáz parttalan árvizű
örvénylő folyamod. Hagysz- e elég reményt
felvértezni ki lágyszivű.

Könnyek zápora hull Kálvária porán,
s Mária láb'nyomán, nyílik a szép virág.
Vörös, rózsa, fehér, sárga- szinű virány.
Szirmát vesztve a szára áll.

Szegfű szirma nyesett, szára elkókadott.
Tarlott puszta csupán minden, amerre néz
néz vágyódó kebelünk. Látva a táj nyomott.
Még szivünk dobog és remél.

-Hány kormány teszi még szét a kezét saját
tettét bánva utóbb, s megmagyarázva azt:
˛˛Tettünk régi, de most halld az idő szavát.
   Nekünk jó legyen úgy szavazz"

Tartást, vajh mi ad még! Mert honi kútfejek
mantrájába, kevés érdemi ráció
búvik meg. Fiatal volt a ˛˛Gyerek", de már
felnőtt egy generáció,

s mit látott, teszi majd helyre nézetét.
Balsorsból kifelé menve elégedett
lesz, jobb sorsra vivé fényes-e nemzetét,
feltámasztva erényeket.

Veszika






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nem jelent meg, csak itt
Kötetben: nincs (itt elõször, nincs)
Kiadó: nincs